Egy Duna-Tisza közi félédes vörös tájbor minőségét mi jellemzi?

Túlterhelt szőlőtőkék, éretlenül szedett fürtök, az éretlenül szedett fürtök miatt jó sok sav (köztük almasav) megmaradhat, az igazán jó, komplex aromák egyáltalán nem alakulnak ki, a fenolos komponensek polimerizációja pedig csak részlegesen játszódhat le, jó kis húzós tanninokkal megajándékozva a vásárlót. Túl sok tannin persze nem kerül a borba mondjuk. Ezt az egészet fellocsolják mustsűrítménnyel, hogy legyen valami cukor benne, ami kierjedhet, majd leállítják az erjedést, hogy félédes mennyiségnyi benne is maradjon. A cukor legalább kicsit fedi, hogy valójában milyen szörnyűséges borral van dolgunk. (Egyrészt a savérzetet is tompítja, másrészt legalább lesz valami íze a bornak, ami a mai, 4 puttonyos aszúnyi mennyiségű cukrot tartalmazó üdítőitalok korában tetszhet az embereknek.)

Úgy ahogy van, köze nincs ezeknek a természetes borkészítéshez. Legalábbis általánosságban beszélve, természetesen rendkívül ritka kivételek mindig akadhatnak.