Honnan tudok szerezni igazi Abszintot, továbbá hogyan kell inni egy igazit?

Ha vastag a pénztárcád, akkor itthon is lehet teljesen autentikus abszintokat venni, ami vagy svájciak, vagy Svájcban is lehetne abszintként forgalmazni. A hazai piacon jelenleg:

Vieux Carré (USA)

François Guy (Franciaország)

Duplais Verte (Svájc)

Kübler (Svájc)

A Kübler elég keveset ad az áráért (gyakorlatilag alig jobb, mint egy török raki negyedannyiért), a másik három finom és ár/érték arányban tűrhető. A stílusuk eléggé eltérő, itt találsz (többek közt) ezekről jellemzést, értékelést magyarul: [link]

Ezeken kívül még van 1-2 márka, amiket valódi abszintnak lehet tekinteni, de a minőségük és az ár/érték arányuk is gyenge. Érdemes esetleg 1-2 deci erejéig a Vom Fass (Bp., Szt. István tér) kimért abszintjait kipróbálni, literszámra viszont azok is borzalmasan drágák. Vannak EU-s italwebshopok (pl. absinthes.com), ahol szállítással együtt is olcsóbban megúszhatod, nagyon jó választékból.

Az igaz, hogy a svájci abszint mindig valódi abszint, de ettől még nem mind jó, illetve nem mind teljesít jól az áráért.

A fogyasztásáról: az első, amit fontos megérteni, hogy az abszint egy gyógynövénykoncentrátum rengeteg illóolajjal, és csak töményen lehet tárolni. Önálló italként 11-12%-ra hígítva, hidegen, ízlés szerint cukrozva virít jól, és ennek fényében állítják össze a receptjét is. A töményen fogyasztása, a cukor gyújtogatása és minden egyéb cirkuszolás akkor terjedt el, amikor valódi abszint egyáltalán nem is volt forgalomban (1990-es évek). A tüzeskedést pl. egy olyan kommersz szeszesitalhoz találták ki, ami még csak hasonlítani sem akart az abszintra. Ezt az italt akkoriban „francia recept szernint készült abszintként” népszerűsítették, a gyújtogatást pedig „autentikus francia abszintfogyasztási módszerként”, ezért jelent meg a cukor meggyújtása a From Hell-ben és más kosztümös filmekben, illetve bartender-tananyagokban is.

Előkészíteni boros- vagy vizespohárban, jól lejegelt vízzel hígítva érdemes (nagyon el tudja rontani, ha nem elég hideg a víz). Az arány a kezdeti alkoholtartalomtól függően, hogy 11-12% körül legyen, ez 70%-osnál pl. 1:5. (Van erre egy nagyon jó táblázat: [link] ). Mindig érdemes vékony sugárban önteni a vizet (mert lesz különbség, ha túl gyorsan pocsolod rá), de azért nem kell cseppenként. Ajánlott valamilyen csőrös kancsó, mert minden másnak nagyon könnyen végigfut az oldalán a víz, az pedig irtóra idegesítő.

Hogy érdemes-e cukrozni, az abszint és ízlés függvénye is. (Hogy 100 éve majdnem mindenki cukrozta, az jórészt azért volt, mert nagy divat volt a cukor és mindenféle italokat cukroztak fogyasztás előtt. Még champagne-ból is az édes volt a divat.) Ha van abszintkanalad, akkor kockacukrot kell tenni rá (ízlés szerint egyet vagy többet), és arra locsolni a hígítóvizet úgy, hogy a hígítás végére feloldódjon (érdemes az elején várni, míg átázik egy kicsit). Ha nincs abszintkanalad, akkor nem érdemes villával vagy evőkanállal szerencsétlenkedni, inkább utólag keverj el benne 1 kávéskanál (vagy több) kristálycukrot. A cukor legyen fehér, mert a melaszíz csak elfedi egy jó abszint ízét.

Ja, erről megfeledkeztem: „Az abszintot nem tudom, hogy hogy kell írni hivatalosan, ezért most így fogom írni.”

Az ital magyar neve abszint. Ez szerepel az értelmező szótárban, illetve már Adynál, Jókainál, Kosztolányinál is. Az „absinthe” forma a francia és a (mindent betű szerint honosító) angol nyelvben használt, meg persze a címkézésben mindenhol.