Egyes emberek miért szeretik a whiskey-t meg a pálinkát amikor ezeknek gyak semmi ízük nincs csak szaguk? Mi a jó ebben? Azt megértem ha valaki szereti a jó kis konyakos megyet de ezeknek NINCS íze. Csak a fejecském fáj tőlük -. -

Szerintem arra céloztak, amit az elején kifejtettél, márhogy az alkohol agresszívvá tesz. Agresszívvá tehet bizonyos lelkiállapotban bizonyos arra fogékony embereket. Másokra máshogy hat, más lelkiállapotban megint máshogy. De alapvetően a szeszes italok gasztronómiai értékét természetesen nem a hatásuk határozza meg. Aki az ízéért issza, az nem részegedni akar.

Van ezeknek az italoknak igencsak határozott íze. Az kellemetlen, hogy te nem érzed. Lehet azért, mert az alkohol annyira letámadja az érzékszerveidet, hogy kevésbé tudod differenciálni mögötte a többi aromát. Lehet azért, mert eleve valamiért gyengébb az ízérzékelésed. (Mellesleg az agyunkban kialakuló ízérzetért részben a szaglásunk felelős, nem pedig csak az ízlelőbimbóink.) Fene tudja. Mindenesetre a hiba a te készülékedben van, nem ezekben az italokban, de ettől természetesen nem kevesebb az IQ-d, mint ahogy te sem vagy semmivel kevesebb. Bár nagy kár, hogy lemaradsz ezekről az ízekről, és könnyen lehet, hogy csomó másról is, amiről nem is tudsz, hiszen nem tudod érzékelni - ha ez nem megy, valószínűleg sok más ízét sem érzed olyan árnyaltan és összetetten, mint más.

Senkinek az ízlése nem mindenható. A világ legjobb szakácsa is kezdő az olyan ízérzetekben, amikkel nincs tapasztalata, max. gyorsabban tanul bele, már ha nyitott rájuk. Gyakori vágyálom, főleg valamilyen téren ínyenceknél, hogy az ízlésük mindenható volna, ezért is keresik sokan rögtön a „legjobb whiskyt” meg a „legjobb bort”, mert nem értik, hogy kezdetnek kár beléjük az ilyesmi és először rendesen meg kéne ismerkedniük az italfajtával. Mellesleg drága whiskyből és pálinkából is gyakoriak a kimondottan ízetlenek, mert nem mindenki gazdag ízeket vár a drága alkoholtól, hanem csak azt, hogy minél lágyabb legyen. A mai pálinkák közt pl. kimondottan probléma, hogy a komolyabb főzdék általában nem mernek igazán határozott karaktert adni a pálinkának, mert abból tudnak megélni, ami senki ízlését nem bántja.

Egyébként eldönthetnéd, hogy „nekem eleve az alkohol íze nagyon rossz”, vagy „nincs íze”, mert a kettő asszem kizárja egymást. Ha ennyire zavar az alkohol íze, akkor nem nagy csoda, hogy nem érzed tőle a többit.

Én még annyival egészíteném ki az elmondottakat, hogy az ízlelésünk nincs az igazán összetett ízekre eddzve. Az élelmiszeripar elsősorban és kiemelten az ízintenzitásra megy rá, és miközben az ételeink ízintenzitása nő, az ízösszetettség elmarad a kanyarban valahol. Az agyonfűszerezés is errefelé viszi a dolgokat, az ízfokozózás is, csomó élelmiszeripari eljárás. Ez duplán rossz: egyrészt, mert ami nem üti meg a természetellenesen felturbózott ízintenzitás szintjét, azt már az ahhoz szokott emberek kevésbé érzik, ízetlennek gondolják - pedig lehet, hogy fantasztikus ízkavalkád van ott, csak nem mászik az arcunkba, nem ugrik ki a pohárból/tányérról. Másrészt azért, mert az apró árnyalatokat így főleg nem fogják tudni észrevenni.

Ezért pont ugyanúgy kell eddzeni az ízérzetünket, mint ahogy a testünket eddzük a pályán/teremben/akárhol a jobb eredmények érdekében, vagy éppen az agyunkat, ha valaki teszem azt sakknagymesternek készül.

Egyes lelkesebb sommelier-ek pl a világon mindent szagolgatnak (és ha tehetik, kóstolgatnak). Olyasmit is, amit ezerszer megszagoltak, szagolják ezer egyedszer. Mennek valahova, látnak valamit, és megy a szimat. Hogy eddzék az orrukat és tudják differenciálni, meg mihez kötni az aromákat. (Ismételten: az illatok érzete nagyban hozzájárul az agyban kialakuló ízérzethez.)