A rendszerváltás előtti időkben milyen sörök voltak a kőbányai világosan kívül?

Kezdhetném messzebbről is, de most csak 1960-tól, először az ölcsó sörökkel: Ezek az alulfermentált ászoksörök.

A 60-as években a legjobbnak a 'Soproni Ászok' sört tartották, a kőbányai Világos és a pécsi 'Szalon' pariban voltak, Ferencvárosban a kőbányait, délnyugaton a Szalon sört favorizálták. Én Pécsett voltam akkoriban diák, bejártam a Sörgyárba kulizni, nekem egy árnyalattal a pécsi jobban ízlett. Volt akkoriban egy kőbányai készítmény, a 'Családi'. Ezt másfél literes csatos üvegben árulták, 4,5% alkoholtartalommal, ez ugyanaz volt, mint amit a gyárban a dolgozóknak kimértek, a "tiketes" sör. Bár azt csak 1 L-es csatosban adták. Ez is ászoksör volt, de nem ugyanaz, mint a Világos. Sokak szerint jobb volt, de más fermentálóanyaggal készült.

Minőségben ezektől elmaradt a kanizsai Balatoni Világos, ettől masszív gyomorégést lehetett kapni.

Borsodiról (Böcsi) ezidőből nem tudok nyilatkozni, mert a Dunántúlon akkoriban ilyen nem volt forgalomban.

Ezek a 3 Ft/0,5 L-es sörök voltak.

Kissé drágábban 4 Ft valamennyiért adták a Kinizsi-t ezt én speciel nem szerettem, mert édes volt. Ugyanazok a baldoverek iszták, akik az édes pezsgőt, (aztán nyávogtak a macskajajtól). Aztán volt a 4,50 és 6.0 Ft közt árult Rocky Cellar! Ez ABBAN AZ IDŐBEN finom volt, mert 7,2 gramm/L szénsavat tartalmazott, a mostani kb 3-al szemben. Az úgy volt jó!

Azután volt két magyar csúcssör, a Sirály, és a Zsiráf!

Ezek 7,5 L-es, parafa dugóval lezárt palackokban kerültek forgalomba. Kőbányán gyártották őket; szállodákban, jobb éttermekben, meg a káderdűlők környéki boltokban lehetett kapni. Még jól lehűtve is (csak 8 C°-ig szabad sört lehűteni!!) durranr és füstölt, ha kihúzták a dugóját... Az íze pompás volt. Érezni lehetett a speciálisan pörkölt maláta és a minőségi komló ropogós ízét, valami fantasztikus harmóniában. Meg kell említeni a kőbányai barnasört. Ez mai napig minőség. Volt egy alkohol-szegény változata, a Nektár. Ha jól emlékszem, max. 2% volt az alkohol tartalma, "szoptatós-sörnek is hívták, mert a kismamáknak ajánlották az orvosok, de gyerekek is ihatták és melegüzemekben sokszor ez volt a védőital.

Erősen malátaízű volt, jól lehűtve nagyon itatta magát.

1968 után valami törés állt be a magyar gazdaságban, ettől kezdve folyamatosan romlott mindennek a minősége, ez a söriparra is "rányomta a bályegét". 1970-ben "korszerűsítették" a kőbányai sörgyárat. Ugyanis addig a gyárnak saját kútjai és erőműve volt, ez 110 V egyenáramot állított elő; ami nem volt szabványos.

A bajok itt kezdődtek igazán. Lekapcsolták az áramot, a klímakamra hetekig áram nélkül maradt, a túltenyésztett és kényes fermentálóanyag törzsek elpusztultak. Malőr..

Ahelyett, hogy Sopronból, vagy Pécsről hoztak volna (hiszen egy Tröszt voltak), vettek valahonnan külföldről. Én az NDK gotai sörgyárra gyanakszom, azoknak volt az a savanykás ízt adó, mutálódott sörélesztőjük, amitől a Gothauer az NDK egyetlen vacak söre volt. Na, úgy néz ki, ezt megvették nekünk a szakértő elvtársak. Ez még nem volt elég, ezután kezdtek el újítani az ÜB, meg a párttitkár, nem kell annyi drága maláta, jó lesz oda a krumlihéj, meg a honvédség MZ (mozgósítási zárolt) anyagából kikerülő szárazkenyér; valahogy így esett, hogy a 70-es évekre kialakult a borzalmas, ihatatlan Kőbányai 'LÓNYÁL".

Na persze, voltak akik megitták. Ezek azt is megitták volna, ami a kutyán keresztülfolyt... Így sikerült a Balatoni homályost is alulmúlni; és lett az olcsó alkoholisták kedvenc söre.

—— KÜLFÖLD:

Akkor is kapható volt külföldi sör. SŐT! Még nem itt palackozták / dobozolták őket, ezért rendesen megvolt bennük a CO2, a palackokból nem előszottyasztott lé plattyant ki a poharakba. (SAJNOS, A FIATAL KOROSZTÁLY NEM TUDJA, HOGY A SÖR MINŐSÉGÉNEK FONTOS ÖSSZETEVŐJE A MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ SZÉNSAV. Ez 7-7,4 gr/L).

A csúcssör a RADEBERGER volt. Ez 7-7,50 Ft áron volt kapható. Hasonló volt a cseh Budejovicei, és a Pilsner Urkquel (leánynevén: Prazdroj) sör.

Még mindig minőségi a Velkopopovicky Kozel és a Zlaty Bazant. A prágai Staropramen nekem nem jött annyira be.

Meg kell említeni a korabeli 'eredeti' dán TUBORG-ot, az itteni "licenc" Tuborg a nyomába se... Én az ő helyükben megvonnám a licenszjogot, de hát van az a pénz, ugye... Az osztrák Goldfassl ettől elmarad. Savanykás ízével már-már a sauerbier kategória. A svábok szeretik, én csak "önvédelemből" ittam, ha nem volt más (pl. a Balcsinál), mert kanizsait nem.

(MEGJ.: Ma már más a helyzet! A délafrikai tulaj gatyábarázta, aztán eladta Kanizsát).

Persze, voltak még NDK-s (pl.: Berliner, stb) sörök, és más, "szórvány" sörök, amik valami árúkapcsolás révén keveredtek ide. Ilyen volt pl. a méretes palackban lévő leningrádi sör, ami meglepően kulturált, szakszerű készítmény volt, egy időben kapni lehetett pár hónapig,

A 70-es évek vége felé megjelentek az angol, ír és ausztrál sörök is, de ezek inkább kuriózum számba mentek. Ugyanakkor jelent meg a mexikói Coroníta cerveza, egy propilén-glikollal stabilizált kukorica sör, akkor még nem olyan elvetemült áron. Szerintem ezt ma sznobságból,vagy kíváncsiságból, de mindenképp hozzá-nem-értésből vásárolják, mert az ár/érték aránya felháborítóan rossz.

Na, egyelőre ennyi...

Volt egy sör, nevére nem emlékszem. Jugoszláv import volt, címkéjén többnyelvű felírat. Magyar is. Ára az importnak megfelelően magasabb.

Kóstolgatom, kóstolgatom. Jó, de valami mégsem stimmel.

Nézegetem a magyar feliratokat. Gyártó, palackozó, szavatosság stb.

Egy dolgot felejtettek el fordítani.

Bezalkoholnu pivo - alkoholmentes sör

Létezett egy az 50es években a Családi sör, 2L-es csatos üvegben. A márkájára nem emlékszem, majd eltünt

Viszont később megjelent Lotto néven

[link]

Itt cikk a régi sörökröl is

[link]