A whiskey-nek van hagyománya Magyarországon?

Amit ma ismersz whiskyként, annak tényleg nem nagyon van magyar hagyománya, de a whisky nem olyan régen képvisel önálló stílust a gabonapárlatok között. A 19. század hajnalán még ugyanolyan érleletlen kisüsti gabonapárlat volt, mint korabeli vodka, korn, stb. Ezek akkor még nem igazán különböztek egymástól, és a 20. századig nem volt általános a whisky többéves érlelése.

A korai megfelelője Magyarországon is széles körben készült kb. a 15. század óta folyamatosan, csak itt ugyanúgy égettbornak, majd pálinkának nevezték, mint minden más égetett szeszt. Gyümölcstermő területeken is főzték, mivel régen első körben az alapján választottak alapanyagot, hogy miből van fölösleg, vagy ha az nincs, akkor mi a legolcsóbb. A 19. században ismert volt pl. a „szatmári rozspálinka” is.

A gabonából készült „pálinka” a 20. század első felében tűnt el, valószínűleg két fő okból:

– elterjedtek a finomítóoszlopok, és inkább finomszeszt főztek a gabonából, azt pedig likőr és rumutánzat formájában adták el, mert azokra komoly kereslet volt.

– betiltották a házi szeszfőzést. A gyümölcspálinka hagyományát ugye nem nagyon lehet kiölni, mert a gyümölcs akár magától is megerjed (legfeljebb rossz lesz), a gabonacefréhez viszont minimum sörfőző tudás kell, és hacsak nem tisztán árpamalátából készül, akkor kimondottan nehéz is, főleg cefrehőmérő nélkül. (Erdélyben viszont még mindig vannak falvak, ahol szájhagyomány útján fennmaradt a „kukoricapálinka”.)

Hogy a „gabonapálinkának” nem nagyon terjedt el az érlelt változata, abban valószínűleg közrejátszott a bortermelés filoxéra miatti válsága és mesterséges újjáélesztése is. A kizárólag borpárlatot előállító főzdék („cognacgyárak”) ugyanis kedvezményeket kaptak, és ezáltal az érlelt prémium kategóriát valószínűleg kisajátította a brandy.

A mai magyar whiskyk persze már az angolszász hagyományokat követik.

(A 21:42-es választ nem tudom, melyik professzor pontozta le...(

ma 15:03: Az már rég nem a whiskyről szól, ha egy felsőkategóriás italt satupohárban tesznek le eléd. Az pont ugyanolyan útszéli dolog egy felsőkategóriás pálinkánál, rumnál, likőrnél is.

Egyébként szerintem a malátawhiskynek komolyabb kultúrája él itthon, mint bármely más égetett szesznek. (Mert amit a pálinkával művelünk, az egyelőre félig vicc, dehát na, nem rég kezdtük a reneszánszt.)