Melyik bikaver tipus a kedvencetek?

Nekem nagyon bejött a Juhász 2009es évjárata fantasztikus gyümölcsössége van! Legalább 2 kartonnal rendeltem már saját fogyasztásra! Kicsit ugyan túlzott a kékfrankos benne, más területeken egyensúlyos, szépen sikerült bor.

Bősz Adrián szekszárdi bikavérét is szeretem, többször fogyasztottam már.

Eszterbauer Tüke bikavérét is fogom még többször venni.

Szia!

A bikavérrel az egyik nagy baj az, hogy valójában nem két típusa van, hanem pont annyi, ahány pincészet csinálja - nincs egy egységes stílus. Talán az utóbbi egy évtized segített ebben némileg. Mindenesetre a szabályozás jelenleg is igen-igen tág teret ad és a legkülönfélébb stílusokban lehet bikavért készíteni mindkét borvidéken. Ami azt illeti, adott esetben egy szekszárdi sokkal jobban hasonlíthat egy egrire, mint két egri egymásra. Nagyjából - kis túlzással - annyi a különbség, hogy Szekszárdon kötelező a Kadarka használata, de csak annyi van előírva, hogy legalább 5% legyen benne, szóval a kötelező köröket akár 5%-nyival le lehet tudni - na meg egerben is nyugodtan lehet használni Kadarkát. Az alapot mindkét vidéken a kékfrankos képezi. Vannak trendek, irányvonalak, meglátjuk mennyire lesznek tartósak és mennyire tud kialakulni egy egységes stílus, megjelenés. A bikavér branddé válása szempontjából mindenesetre alapvető fontosságú lenne, hogy az ember tudja, hogy mit is vesz le a polcról, ha egy "bikavér" feliratú üveget lát.

A másik gond a bikavérrel az, hogy iszonyatos minőségű olcsó lőrék is készülnek ezen név alatt. Sőt, a boltok polcain a bikavérek túlnyomó többsége valami bornak csúfolt vörös folyadék, de semmiképp nem igazi, minőségi bor. Ennek pedig az a szomorú következménye, hogy a minőségi borok piacán, az ezt felvevő vásárlóréteg szemében a bikavér név eléggé megkopott.

Szerencsére vannak azért igencsak jó borok is azért ezen név alatt, szóval, ha már kérdezted, személyes kedvencek:

- Szt. Andrea pincészet, Eger: Lőrincz Gyuriéknak az összes bikavérük brutálisan jó, és van belőle pár féle. Árban felfelé haladva: Áldás, Hangács, Merengő és a mostani csúcs a Nagy-Eged - ez utóbbihoz sajnos nem volt szerencsém, és a 26 ezer HUF körüli palackárat elnézve egy darabig lehet nem is lesz :D A régebbi csúcs, a Merengő is azért maximálisan alkalmas bemutatni azt, hogy milyen is egy igazi jó magyar, északias típusú csúcs vörös-házasítás. Ezt bikavér név alatt látni külön jó érzéssel tölt el. (Gyakorlatilag minden évjáratban megbízhatóan jó mindegyik bikavér, bár a 2012-es Áldás - csak az az egy évjárat - egy kicsit kilóg lefelé a sorból.)

- Gál Lajos pincészet, Eger: Szintén igen jók, és évről évre megbízhatóak, árban felfelé haladva: Bikavér (külön név nélkül), Bikavér Superior és Pajados. Ez utóbbi egy dűlő-szelektált, grand-superior kategóriának megfelelő bor, brutálisan alacsony 40 deka (!!!) körüli tőketerheléssel nevelt szőlőből. És tényleg brutálisan jó bor, mindenkinek ajánlom. A sima bikavér is rendkívül jó, könnyed, jó ivású, korrekt arányokkal rendelkező tisztes bikavér. A superior legutóbbi évjárata - a 2011-es került piacra - viszont kifejezetten nem tetszett, éles ellentétben az előző évjáratokkal, de csak egy kóstolón találkoztam eddig vele, szóval még egy igazi ismerkedés hátravan.

- Gál Tibor pincészet, Eger: Gál Tibi, a szegény idősebb Gál Tibor nyomdokain (és talán árnyékában - egy Gál Tibor névhez felnőni és annak megfelelni nem egy egyszerű feladat) is igen jó bikavérekkel van jelen a piacon, mind az alap (Titi), mind a superior bikavérét érdemes kipróbálni.

Amit Egerből én még feltétlen ajánlok, az a Nyolcas és fia pince 2013-as bikavére - ez az első évjárata, de fantasztikusan jó bor, mint a pincétől kb minden egyébként. Valamint Bukolyi Marcell - Bikavér válogatás. Ő ugye Bukolyi László fia, és igen tisztesen viszi tovább a Bukolyi nevet. Ha már itt tartunk, lehet illenék ajánlanom Gróf Buttler borokat, de Bukolyi László távozása után engem sajnos (vagy nem sajnos)nem érdekel ez a pince.

Szekszárdot kevésbé ismerem és kevésbé rajongok érte, de Heimann-ék 2012-es bikavére pazar, ha valaki jó szekszárdi bikavért akar, akkor csapjon le rá nyugodtan, valamint még a 2014-es bikavér párbajon a Tüske pince bikavére is tetszett, olyannyira, hogy be is kellett szereznem belőle otthonra is. :)

Ha valakit érdekel a téma, minden év februárjában - bár idén még csak a harmadik volt - megrendezik Pesten az Eger-Szekszárd bikavér párbajt, ahol végig lehet kóstolni kismillió tételt, rengeteg termelőtől, valamint lehet személyesen találkozni a termelőkkel.

Vincze Béla... még 2009-ben borhamisítással vádolták, ha jól emlékszem, be is bizonyosodott, hogy glicerint adott utólag a boraihoz - azt hiszem, pont egy bikavéren bukott le. Akkor egy ideig be is záratták a borászatát, meg évekre megtiltották, hogy egri termékmegjelölést használhasson. Ez az idő tudtommal már letelt, de igazán nem követem a történéseket és a borait sem - nem az említett botrány miatt amúgy, egyszerűen csak nem találkozom a boraival.

A Mátrai borvidék potenciálisan nagyon erős, rengeteg kiemelkedő - és tényleg kiemelkedő - borásszal, akik közül jópáran a fiatal generáció tagjai. Csak, hogy párat említsek a legremekebb, a Mátrai borvidéken gazdálkodó borászok közül:

A tőkések, azaz Losonci Bálint, Szecskő Tamás (mindketten Gyöngyöspata) és Karner Gábor (Szűcsi).

Aztán Gyöngyöstarjánban Ludányi Balázs (Centurio Borbirtok) és Németh Attila Gábor.

Ezek a borászok azért igen komoly dolgokat tettek le az asztalra, és tesznek le folyamatosan, miközben természetes technikákkal dolgoznak - pl. nincs fajélesztőzés, tehát spontán erjesztenek. A borok az adott terület és évjárat egyszeri, megismételhetetlen és hű lenyomatai, nem előre megtervezett színű, illatú, ízű élelmiszeripari termékek, mint rengeteg bor - a borok többsége, ami azt illeti - manapság.

Egy gond van a Mátrával, amennyire én látom, mégpedig az, hogy rá akarják erőltetni a "könnyed, üde, reduktív borok vidéke" irányvonalat, vörösben is.

Idézetek a hivatalos termékleírásokból - azaz ilyennek kell lenni hivatalosan egy mátrai bornak:

Fehér: "tölgyfás aromák nélküli, gyakran lágy savú és alacsony alkohol tartalmú borok"

Vörös: "részleges vagy minimális fa hordós érlelésű borok, melyekben a tölgyfa íz nem uralkodó. Jellemzően lágy struktúrájú és jó egyensúllyal rendelkező vörösborok közepes alkoholtartalommal"

Lágy savú, lágy struktúrájú...?! Tényleg ez a cél? És egyelőre tényleg...

Olyannyira ez a borvidék erőltetett irányvonala, hogy a Mátrai Borbíráló bizottság - az ő engedélyük szükséges ahhoz, hogy a Mátrai OEM (Oltalom Alatt álló Eredetmegjelölés) elé már többen nem is viszik a boraikat - pont a fent említett nevek közül - és simán nem kerül rá a palackokra, hogy Mátrai. Pont a legkomolyabb, legtartalmasabb mátrai borok nem kerülnek jelenleg emiatt Mátra égisze alatt forgalomba. Azért sokan tudjuk, hogy mátrai borok ezek, de így mégsem az igazi. Múlt héten beszélgettem pont erről Ludányi Balázzsal, ő azt mondta, hogy lesznek változások a mátrai termékleírásokban, és változni fog ez a helyzet. Reméljük a legjobbakat... Én mindenesetre maximálisan hiszek a vidékben.