Mikorra növi ki az ember az ivós korszakát?

Az ember sajnos nem növi ki; éppen ellenkezőleg. Először még a társaság miatt iszik, gondosan ügyelve a minőségre. Aztán idővel a minőség kezd másodlagossá válni, a barátok pláne. Végül már semmi egyéb nem számít, csak hogy a napi adag meglegyen. És itt el is érkeztünk az alkoholistákhoz.

Innen már csak két út van. Az egyik könnyebb és rövidebb, a másik pokoli nehéz, és tovább tart.

Az első: folytatjuk tovább a megszokott alkoholizálásunkat, és rövid időn belül a temetőben kötünk ki.

A másik: leállunk vele, és megpróbálunk az életmódunkon változtatni. Ez a nehezebb, de tapasztalatból mondom, hogy igenis lehet új életet kezdeni és megváltozni.

Nekem már nem sok választásom volt; ha 2 éve nem hagyok fel az itallal, már biztos nem élnék.

Van akinél vége van, van akinél nincs. Korhoz meg végképp nem lehet kötni. Én 18 évesen kinőttem egy rövid intenzív időszak után, most már rostosozok buliban is, a volt barátom még 27 évesen sem jutott el odáig, meg egy haverja sem. (Mind hasonló korúak.) A múltkor beszéltem az egyikkel, és mondtam, hogy ez van, már jó rég abszolút nem iszok, ahogy az új kedvesem sem, meg szerintem egy idő után el kéne jutni odáig, hogy nem az az élmény, hogy jól berúgok és wow, meg az első utam a kocsmába vezet, ha haverokkal találkozok. Azt mondta, hogy: Kinőni? A nagybátyám is odajár, pedig már elmúlt ötven... No comment. Van aki szerint természetes, hogy a berúgás a csúcs és nem veszik észre magukat. Ha valaki rávilágít, hogy nem lesz ennek jó vége, akkor meg besértődnek, hogy őket nem lehet alkoholistának hívni, mert az más..

Mikor volt barátomnak mondtam, hogy talán nem kéne annyit inni, akkor közölte, hogy nehogy már lemondjon mindenről, a cigiről már leszokott, töröljem meg szemem szám. Nem voltunk sokáig együtt utána..

Nekem is volt egy felhőtlenebb, felelőtlenebb, lazább korszakom fiatal felnőttkorom elején. Na, akkor előfordult, hogy túlzásba estem, és jópárszor másnaposan ébredtem... Aztán szerencsére "benőtt a fejem lágya", meg ott volt előttem intő példaként apám, aki nem tudott megállni a lejtőn.

Mára már legfeljebb egy pohár száraz vörösbort iszom társaságban:): Ettől jól érzem magam, ennyi jól esik, és a magam ura maradok. És igen, az a lényeg, hogy finom, minőségi legyen.