Ha napi egy fülest megiszok, de meg tudok állni egynél, az még nem alkoholizmus?

Az orvostudományban valójában dolgot tekintenek "alkoholizmusnak": az abúzust és a függőséget. Általában együtt jár a kettő, de nem mindig.

Abúzusról napi egy felesnél nem igazán lehet beszélni.

A függőség meg azt jelenti, hogy kényszeresen iszod. Ha időnként hónapokig "elfelejtesz" újra venni belőle, akkor ez sem áll fenn, vagy legalábbis a legutóbbi szünetnél még nem állt fenn.

ma 06:47

Mert nincsen ilyen "orvosi definíció". Lehet, hogy néha egy-egy orvos elsüti ezt az okosságot a nyilvánosság előtt (mert bár szigorúan véve nem igaz, de legalább minden hülye megértheti), de attól még az orvostudományban (azon belül az addiktológiában) nem léteizk ilyen konszenzus, hogy a függőséget a rendszeresség határozná meg.

Szigorúan véve egyféle konszenzus van arról, hogy mi az alkoholizmus: A DSM szerinti "alkoholhasználati zavar" diagosztikai kritériumai, amik viszont egyáltalán nem is tartalmazzák, hogy milyen gyakran iszol és mennyit, mivel egyszerűen nem az a lényeg. (Persze, súlyosabb alkoholistáknak már a fogyasztási mintáik is indikálnák a függőséget, de hát róluk már a hülye is meg tudja mondani.)

Aki naponta megiszik 1 pohár bort a vacsorához vagy egy doboz sört az is alkoholista, de azzal el lehet élni 90 évig és lehet magyarázni gasztronómiai szempontból.

De aki napi szinten fogyaszt tömény alkoholt az valamit tompítani akar és már csak magyarázkodni lehet.