A középkor embere valóban nagy részt bort ivott tiszta víz helyett?

Bizony azt és nem színezett ki ebben senki semmit. A középkorban és még utána is a vízivást (és a fürdést, mosdást is) nagyon veszélyesnek tartották - nem is minden ok nélkül. A higiénés szabályok enyhén szólva is lagymatagok voltak, sokszor volt pestis, kolera stb. és előfordult kútmérgezés is.

A bor egészségesebb volt - na jó, a Borgiák vacsoráján nem, de általában -, mint a víz.

Akkor elég vidám középkor lett volna azt hiszem :)

Igazából arról van szó, hogy a középkori városok környékén szennyezettek voltak a vízforrások(pl:emberi és állati ürülék/vízelet által) ezért nemigen volt ajánlott az ottani vizet meginni. Ehelyett borral elkeverték a vizet, a szesz fertőtlenítő hatása miatt pedig kisebb lett a megbetegedés kockázata.

Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy nem a bort vizezték hanem a vizet borozták.

Egy fröccsnél némileg gyengébb ital lett ennek az eredménye, amiből rengeteget kellett meginnod ahhoz, hogy úgy istenigazából berúgjál. Ennek ellenére elég magas volt az iszákossági ráta(az alkoholizmus szót akkoriban nemigen ismerték), az egyház sokszor fel is szólalt a mértéktelen bor és sörivászat ellen.

Falvakban főleg a kedvezőbb fekvésű helyeken sokkal több iható minőségű(akkori szervezet számára) víz volt, ott inkább alkoholból ittak kevesebbet.

A vízhez öntöttek egy kevés bort, nem magában itták. Persze csak az, akinek telett borra, akkor sem volt ingyen, főleg gépek segítsége nélkül.

Egy csomó folyadékot vittek be az étkezéssel is, régen kb mindent lével tálaltak. A szegények fő tápláléka (reggeli, ebéd, vacsora) valamilyen durvára őrölt gabonaféléből főzött kása. Az is tartalmaz némi vizet. Ezt a kását gazdagították szírral, hagymával, fűszerrel-ha akadt. Ennek mai leszármazottja a puliszka, de régen hajdinából, árpából, mindenféle gabonából csinálták.

Az emberek el nem tudják képzelni, milyen iszonyatos nélkülözésben élt a lakosság 90%a. Az egyes történelmi korokból csak a leggazdagabbak életvitelét tanítják az iskolában.

A bor viszonylagosan nagyon drága volt. A gabonának is alig voltak termőterületek az erdős-mocsaras vidékeken, szőlőre nem nagyon pazarolták a helyet. És a fejművelésű tőkéken a termésátlagok is elképesztően alacsonyak voltak a maihoz képest. Ahol nem termett meg, oda a bort rossz földutakon, drágán kellett elszállítani. Tehát hiába termeltek sok helyen, de nem voltak nagy termések. Pl. Sopron városa egyszer egy hercegtől kapott engedélyt 50 hordó bor Csehországba való szállítására. Ami jól mutatja a volument, hogy párezer literhez is külön hercegi engedély kellett, és ezt nem egy személy kapta, hanem egy egész város. Ebből kifolyólag, minden azt hozta, hogy drága legyen a bor. Emiatt, ahol szennyezett volt a víz, ott forralták, és ízesítették valamivel.

Már az ókorban is tudtak a forralás baktériumölő hatásáról, a római légiók is csak forralt és lehűtött vizet ittak ott, ahol nem volt bizonyítottan jó a víz. Hogy ne legyen ihatatlan ízű, ezért gyümölcsecetet hordtak magukkal, ebből öntöttek kicsit a vízbe, ez egyfajta frissítő "üdítőital" volt. (Közismert, hogy a kereszten lógó Jézusnak is ecetes szivacsot nyújtott fel a katona a dárdája hegyén, hát ezért volt nála ecet.)

Na szóval, a vízforralás még mindig olcsóbb volt, mint a bor. Ahhoz azért egy bizonyos életszínvonal kellett, hogy rendszeresen, de akár csak alkalmilag is bort tudjon venni a középkori ember.

Vizezett bort ittak. Tehát nem azt a 12-15 %-os alkoholtartalmút, amit manapság ismerünk, és mi szoktunk, hanem ennél jóval gyengébbet, néhány százalék alkoholtartalmút. Szóval azért ne gondolj arra, hogy folyamatosan részeg volt mindenki, ettől önmagában nem nagyon lehetett berúgni.

Illetve ahol tudtak, ott sört is ittak természetesen.