Segítség, egy nyomi vagyok, nincsenek barátaim 0 életem van miért?

Csak úgy tudnál, ha kitörnél abból, ahol most vagy, máshogy nemigen.

Ha többnek érzed magad, mint amire jelenleg képes vagy, akkor igen is képezned kell magad, és keress olyan melót ahol van előrelépési lehetőség.

Vannak olyan munkák, ahol megkapsz egy pozíciót és ott ragadsz.

Neked kellenek az új impulzusok.

6os voltam

Ismerős érzés. Egy-két haverom van, és őket sem kedvelem különösebben. Tizenévesen sokkal pörgősebb volt az életem, most huszonévesen minden ellaposodott.

Mi lehet az oka, hogy leráznak a régi barátok? Mit dolgozol? A családoddal milyen a kapcsolatod?

135 IQ-val ekkora riposztra futja?

Csók, #10

Te jó ég, olyan hosszú posztot írtam, hogy szegény GYK nem hajlandó elküldeni. :D Hát akkor betördelem szépen részletekbe.

Itt az első:

No - érzem ez egy hosszú válasz lesz.

Először is, mit csinálsz rosszul? Mi az, ami miatt az az egy barát elfordult tőled, amiért győzködni kellett?

Gondolkozz el egy kicsit.

Nem arról van szó, hogy mivel kevés barátod van/volt nagyon ráakaszkodsz arra a kevésre, aki van/volt? Az emberek nem szeretik, ha valaki nagyon csimpaszkodik beléjük, akkor inkább kihátrálnak a kapcsolatból.

Azt írtad: "...mert nekem egyedül rossz"

Nem lehet, hogy mivel keveset szocializálódsz, amikor valakivel beszélgetsz, akkor túlságosan rászállsz? Ez nagyon hasonló az előbbihez, de nem abban más, hogy milyen gyakran keresed - ez alatt azt értem, hogy nem hagyod lélegezni. El akarod mesélni valakinek, mi van veled, mit láttál, mit hallottál, mit éltél át, mit csinált az alkoholista apád, milyen az anyád, mi volt az exeiddel, stb. Nem tudatosan, de elvárod, hogy a másik ember végighallgasson, és nem hagysz időt arra, hogy ő is megfelelően kiöntse a lelkét. Lehet, hogy az első 3 találkozó szólna csak rólad, utána kibeszélted magad és teret engednél a másiknak, mindent végighallgatnál, amit mondani akar, de neki már az az első 3 alkalom is sok volt, és nem akar többet. Így a másik azt érzi, hogy neki folyamatosan adnia kell, viszont semmit sem kap cserébe. Ekkor az emberek ismét kihátrálnak a kapcsolatból.

Nem mondom, hogy ezek igazak rád, de a hasonló embereknél mindig ezeket veszem észre. Én vonzom az ilyen embereket, és sajnos az esetek 99%-ban nem tudom tartani velük a lépést, és én is kihátrálok, akármennyire is segíteni akarok nekik. Egy idő után túl sok.

A másik probléma: Ne gondold magad jobbnak másoknál. Soha.

Nem tudod, min megy keresztül a másik ember - lehet, hogy őt meg megerőszakolták, megverték, kidobták otthonról, megalázták, depressziós, fóbiás, és még sorolhatnám. Nem tudod, mivel tölti az idejét és mire fordítja a pénzét, mit tud, mit nem tud, milyen tehetsége van. Ezek nincsenek az ember homlokára írva. Az emberek megérzik a hangnemedből, a viselkedésedből, még a tekintetedből is, hogy ilyen a hozzáállásod, és nem is tetszik nekik. Ezen mindenképp változtatnod kell, ha barátokat akarsz.

Mondok egy példát - én egy vékony, magas lány vagyok. Nincs rajtam fölösleg. Ennek ellenére nem sportolok sokat. Sokszor megkapom, hogy mennyire szerencsés vagyok, milyen jó a genetikám, meg hogy én nem értem, mi mindenen mennek keresztül az átlagos, szerencsétlen lányok. Nem... Azt valóban nem értem. De ők sem értik, amin én megyek keresztül. Nincs a homlokomra írva, hogy évek óta szenvedek egy betegségtől, amitől hirtelen 1-2 kilót lefogyok a semmiből. Amitől néha olyan fájdalmaim vannak, hogy ténylegesen elájulok. Amitől durva ételérzékenységeim lettek, amit miatt nem élvezhetek egy csomó ételt, amit ők igen, és sok összejövetelen csak egy pohár teát kérek, amíg mindenki más a finomabbnál finomabb ételeket eszi az orrom előtt. És még sorolhatnám tovább.

Ezt ők nem látják. Ők azt látják, hogy én szerencsés vagyok és vékony. Pont.

Ugyan ez igaz a te esetedre is - azt látod, másoknak milyen jól megy, de nem látod mögötte a nehézségeiket, mindazt, amin már átküzdötték magukat, vagy amivel nap mint nap küzdenek. Lenézed őket, hogy ők "szerencsések", valamiért az élet őket kedveli, téged meg nem. Semmibe veszed az erőfeszítéseiket, amikről egyelőre nem tudsz. És hidd el, egy ember se szereti ezt. Elég a kelleténél egyszer több alkalommal elmondanod valakinek hogy ő szerencsés, nem érti meg a te problémáidat, nem tudja, milyen nyakig ülni a ....ban, nem tudja, milyen megküzdeni a minimumért. Egyértelmű, hogy nem akarnak a közeledben lenni.

Te akarnál barátkozni valakivel, aki azt gondolná rólad, hogy több nálad, okosabb, jobban megérdemli a jó életet, mint te? Ugye, hogy nem? Ilyen mentalitással nem lehet barátokat szerezni. Ez egy nagyon toxikus világnézet és hozzáállás, amin sürgősen változtatnod kell.

Arra meg ne legyél büszke, hogy nem rombolod az egészségedet piával, cigivel, droggal, akármivel. Amit leírtál, az az emberek legalább felére igaz.

Az IQ tesztek nagy része baromság, főleg az online tesztek. Nem feltétlenül tükrözik a valós intelligenciádat, ami egyébként is sokkal többől áll, minthogy meg tudod számolni, hogy egy képen összesen 44 négyszög van, nem több, nem kevesebb.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon általánosítottak azok a kérdések, sok esetben többféleképpen is értelmezhetők attól függően, miképp gondolkodsz. Lehet, hogy valakinek alacsonyabb lett az IQ szintje, mert pont nem volt kérdés azokról a témákról, amikben ő nagyon is otthon van, szinte már profi, és kegyetlenül lealázna téged.

Gondoltam bebizonyítom neked, mennyire kegyetlenül keveset érnek a netes IQ tesztek azáltal, hogy fél éjfélkor leülök fáradtan, alváshiányosan és kitöltök egyet, de 2000+ forintért nem küldök egy oldalnak se SMS-t hogy megtudjam az eredményem, egy másikat meg nincs agyam kitölteni. Annyit tudok mondani neked, hogy a 20 kérdésből 4 volt, amit nem értettem a jelenlegi állapotomban, a többire rájöttem 1-2 perc után. Ha egy agyilag zokni ember is rá tud jönni egy cseppnyi józan paraszti ésszel a logikára a feladatok mögött, akkor hidd el, hogy nem érnek sokat azok a tesztek.

Nem gondolkoztál el azon, hogy az álláskeresők miért nem írják be az IQ szintjüket az önéletrajzukba...? Pont ezért. Nem ér az annyit, hidd el.

Mondom, főleg az ingyenes netesek nem.

Nem szakértők rakják össze a teszteket, és a tesztek lényege az, hogy te marha jól érezd magad kitöltés után, hogy milyen okos vagy. Közben megnézel egy pár reklámot, és majd a barátaidnak is ajánlod az oldalt, kihívod őket, hogy übereljék a te pontszámodat... És ők is megnéznek egy pár hirdetést, meg forgalmat generálnak az oldalnak. Nagyjából ennyiből állnak a netes, ingyenes IQ tesztek.

Na de elég az IQ tesztekből.

Ha undorodsz a piától, cigitől, meg ilyesmiktől meg barátokat akarsz, akkor el lehet kezdeni adózni egy hobbinak; elmenni eseményekre, ahol hasonló emberek vannak, ahol a hobbiddal foglalkoznak, fórumokra menni ahol arról beszélnek, akármi. Ha olyen nagy az IQ-d és annyira problémamegoldó vagy, mint amilyennek gondolod magad, akkor találsz helyet és időt arra, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel találkozz. Nem olyan nehéz az. csak próbálni kell, meg akarni.

A bulik lényege hogy táncolj, ismerkedj, ereszd ki a gőzt, és kitombold magad. Te odamész, félreülsz, bámulsz másokra, és nagy stresszgombócként várod a csodát. Nem tervezel részt venni a "helyi", megszokott szocializálódásban, és csodálkozol, hogy megunod a dolgot. Marha nehéz úgy egy közösség tagja lenni, hogy kivonod magad a csoportos tevékenységekből és félreülsz.

A fény a felső 1% életébe jön el magától. Mindenki másnak küzdenie kell érte. Kinek jobban, kinek kevésbé, mindenkinek más a jelleme, így mindenkinek más jelenti a kihívást.

A lányok meg érzik, hogy így állsz hozzájuk. Ezt leírtam. Minden ember érzi, és nem is akarnak tőled semmit emiatt. Te is pont ugyan arra vagy jó nekik, mint neked ők - rábólintani, hogy ok, csak nekik eszük águkba sincs belemenni a kapcsolatba, a sétálgatásra meg ezekre bólintanak rá, hogy oké.

Jelenleg benned nincs semmi, amiért lángra gyúlhatnának. Ahhoz szenvedély kell. Szenvedély, érdeklődés, akarás, elismerés - MINDKÉT féltől. Ha te nem adod meg nekik, akkor nem akarják megadni neked. Nincs miért.

A kinézetedről nem tudok mit mondani, csak annyit, hogy kinézet > személyiség.

Jó, nyilván van, akinél fordítva van - de az pont ugyan ez a történet. A kinézete neki is jobb, mint a személyisége.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy a személyiség nem számít. De előbb lesz mély, egészséges, hosszútávú kapcsolata az átlagos kinézetű srácnak aki kedves, vicces, jó a társaságában lenni, mint a görög félistennek, aki mellett úgy érzed, hálát kell adnod, amiért az 5 méteres körzetében lehetsz.

A hangsúly a mély, egészséges, hosszútávú kapcsolaton van.

Átok ül rajtad. A beképzeltség átka.

Tudod mit mondanak a magyar nőkről? Hogy nem finomkodnak, keményen az arcodba mondják a véleményüket. Hát, bebizonyítom, hogy ez tényleg így van. Kertelés nélkül leírom, hogy megfogadod-e és javítasz-e a személyiségeden és ezáltal az életminőségeden, az már rajtad múlik.

Túl sokat gondolsz magadról, és nincs mire.

Hidd el nekem, átlagos vagy.

Az az IQ teszt nem ér sokat.Látom abból, ahogy írsz. Az IGAZÁN intelligens ember nem csak más embereket olvas jól, de saját magát is. Tisztában van azzal, hogy neki is vannak hibái, ő is csak ember, és van hova fejlődnie. Az önteltség tipikusan a... nem túl intelligens emberek ismérve. Nem mondom, hogy te az vagy. De nem vagy annyira intelligens, mint gondolod. Nem ismered magadat, nem jut eszedbe, hogy mások miért sikeresebbek nálad, nem látod, hogy fejlődhetnél, nem ismered fel, hogy mire kéne koncentrálj, és már átkokról zagyválsz össze-vissza. Mindemellett öntelt vagy, jobbnak, felsőbbrendűnek gondolod magad. Ezek NEM annak az intelligens embernek a tulajdonságai, akinek hiszed magad.

Bevallom, én sem tartozom a hű, de intelligens emberek közé. Ez van, ezt kell szeretni, én más dolgokban vagyok jobb. Viszont ismerek nagyon intelligens embereket. Nem sokat, de van egy-kettő. És hadd mondjam meg - ők a legnormálisabb, legrealistább emberek az egész ismertségi körömben, nincsenek elrugaszkodva a valóságtól, teljesen józanok. Sosem hallottam őket olyasmit mondani, hogy jobbak lennének másoknál. Teljesen egyenrangúként kezelnek engem, pedig mindketten tudjuk, hogy bőven van különbség az értelmi szintünkben. Nem győzködnek senkit arról, hogy milyen okosak, nem csinálnak IQ teszteket, nem akarnak felvágni az eszükkel. Aki beszédbe elegyedik velük az rövid úton úgyis rájön, hogy intelligensek. Semmi szükségük arra, hogy ezt előre bizonygassák.

Rád visszatérve - az első, és legnagyobb problémádat már megneveztem.

Hogy mi erre az orvosság?

Verd a fejedbe, hogy nem vagy különleges.

Te is egy kupac szövet vagy, mint az az ember, akit lenézel. Te is ugyan úgy születtél, mint ő. És te is pont ugyan ott fogod végezni, mint ő - csak maximum egy másik temetőben.

Az értékeid, amikre oly büszke vagy, teljesen átlagosak.

Te magad teljesen átlagos vagy. Verd a fejedbe, és ha megvan, akkor mehet a következő lépés.

Dolgozz azért, amit akarsz. Ne ülj félre és várd, hogy jöjjön a csoda. Nem jön.

Mellesleg ez az intelligens emberek másik ismérve - felismerik, hogy mivel nem a szerencsés 1% tagjai, kő kemény munkával és hajtással fogják csak elérni azt, amit akarnak, egy csomó szenvedés és erőfeszítés, vér és veríték árán. És mivel ezzel tisztában vannak és elég okosak ahhoz, hogy a jövőjükért dolgozzanak, nem kímélik magukat és gőzerővel dolgoznak az álmukért.

Ezzel szemben te ülsz a mocsárban, süllyedsz, süllyedsz, kiabálsz, hogy valaki szedjen ki, mentsen meg, de nem vagy hajlandó segíteni magadon és körbenézni, bele tudsz-e kapaszkodni valamibe, ki tudsz-e mászni a saját erődből.

Mindenki a saját csatáit vívja, és senkinek sincs elég ideje, ereje meg módja arra, hogy a sajátja mellett a te csatádat is megvívja csak azért, mert te nem akarsz harcolni. Azt pedig ne várd el senkitől, hogy feláldozza magát érted, mert a leírtakból elég egyértelmű, hogy ezt akarod - a harmadik nagy hibád, ami az első kettőből jön.

Nem akarsz tenni a jövődért, azt akarod, hogy más cselekedjen, mert öntelt vagy és szerinted érted megéri küzdeni. Ezért ülsz és vársz, hogy "eljöjjön a fény". Az emberek ezt is érzékelik ám, és eszük ágában sincs akármilyen kapcsolatot kezdeni veled.

Az önbizalmad meg 0. Ami azt illeti, a 0 önbizalom elég sokszor társul az "én különleges vagyok" érzéssel és az önteltséggel. A 0 önbizalmad megköveteli, hogy valamilyen módon különleges légy, de mivel félsz attól, hogy megsérülsz, nem vagy hajlandó a normális módon növelni az önbizalmad, a kockáztatós módon, ahogy mások teszik. Ezért kutatni kezdesz az olyan dolgok után, amiktől szerinted különleges leszel. Ezért vagy olyan büszke arra, hogy nem iszol meg nem cigizel, és ezért fordulsz a köztudottan mit sem érő IQ tesztekhez, hogy pozitív visszajelzést kapj, amik miatt majd nő az önbizalmad (gondolod te). De hamar rájössz, hogy ezek miatt senki sem borul előtted térdre, illetve mélyen belül talán te is tudod, hogy ezekkel nem tudsz felvágni, így önbizalmad továbbra sincs.

Ha tudsz angolul, keresd fel a redditet. r/imnotlikeothergirls. Talán fiú verzióban is létezik. Mindenesetre ez pontosan az, amit leírtam, a te eseted: önbizalomhiányos lányok gyűjtőhelye, akik olyan dolgokkal akarnak felvágni, hogy nem sminkelnek, nem szexelnek, nem estek teherbe, stb. stb. (azaz olyan dolgokkal, amik ismét marha sok emberre igazak), és kritizálják a többi lányt, hogy azok a lányok mennyivel kevesebbet érnek, mennyivel rosszabbak náluk, és mindezek ellenére nekik milyen jól megy, biztos veri őket a sors... Ja, és persze ezek a lányok is mindig felvágnak arra, hogy mennyire intelligensek, meg hogy ők nem cigiznek, nem isznak, nem drogoznak, stb.

TL;DR ugyan az a történetük, mint a tiéd.

Ez olyan gyakori jelenség, hogy már saját redditje van, már egy igazi mém.

Ami azt illeti, még régebben, amikor én is önbizalomhiányos voltam én is ilyen dolgokkal próbáltam különleges lenni, hogy nem teszem ki a mellem, nem iszok, nem cigizek, sminkelés helyett olvasok meg rajzolok, stb-stb, mégis mennyire ver engem a sors...

... Aztán felnőttem fejben. Kibékültem saját magammal, és KEMÉNY MUNKÁVAL felépítettem az önbizalmam. Azóta érdekes módon nem ezeket a tulajdonságaimat emelem ki, ha magamról beszélek, oda tudok figyelni más emberekre, könnyen barátkozom, randira is elhívtak jó pár alkalommal. És egyáltalán nem nézem le a többi embert. Elfogadtam, hogy átlagos vagyok, és ezzel teljesen rendben is vagyok. És marha jó érzés.

És itt a második, ami már jóval rövidebb:

Neked is ezt kéne tenned.

Fogadd el, hogy átlagos vagy.

Vedd lejjebb az elvárásaidat más emberekkel szemben.

Kezdj el rájönni, hogy a hű, de sikeres embereknek sem volt előre kitaposva az út, akikre jelenleg féltékeny vagy. Ők is keményen kaptak az élettől, csak nem kötik mindenki orrára és igyekeznek olyan jól élni, amennyire lehet.

Tanulj meg küzdeni magadért. Ha akarsz valamit, tenned kell érte, ezt vésd a fejedbe. Semmi sem fog az öledbe pottyanni.

Ne akarj az lenni, aki nem vagy. Ha nem vagy az a fajta, akinek tökösebbnél tökösebb visszaszólások jönnek a nyelvére, akkor ne akarj az lenni. Érd el, hogy ne akarjanak beszólni neked azzal, hogy nem provokálod ki a beszólásokat. (Ezt azzal éred el, hogy nem gondolsz magadra felsőbbrendűként, másokat nem nézel le.)

Tanuld meg tisztelni a többi embert, ha azt akarod, hogy tiszteljenek.

Légy kedves. Mosolyogj másokra, légy előzékeny, udvarias. Az emberek barátságosak azzal, aki barátságos velük. (És tedd meg az első lépést - ez beletartozik a "tanulj meg küzdeni"-be.)

Fogadd el a hibáidat, tanulj meg nevetni rajtuk. Így kevésbé éled meg őket kínosként, az emberek meg humorosnak fognak tartani, viccelődni fognak veled - a viccelődés, egymás ugratása a barátságok szerves része. Az emberek szeretik azokat, akik még saját magukon is tudnak nevetni. Ha közösen nevettek valakivel, az erősíti a kapcsolatotokat.

Ne vond ki magad a közösségi eseményekből. Igenis menj oda táncolni, és ha béna vagy, akkor röhögj magadon a többiekkel együtt. Nem lúzernek fognak elkönyvelni, hanem poénosnak.

Figyelj oda másokra. Nem körülötted forog a világ.

Bókolj. Ne muszájból, hanem őszintén. Tanuld meg értékelni az emberek jó tulajdonságait, és dicsérd meg őket értük. Ha így teszel, te is kapsz majd bókokat.

Légy hajlandó a kompromisszumokra. Mint írtam, nem körülötted forog a világ. A kapcsolatok alapja a kompromisszum, légy hajlandó engedni, de követeld meg, hogy a másik is egyenlően engedjen. Így nem használnak ki téged, és te se használsz ki senkit. Nyilván vannak kivételek - amikor a barátod anyukája kórházban van, akkor rakd félre az egódat és légy önzetlen. Ne érdekeljen, hogy így te többet engedsz, és ne azon gondolkozz, hogy majd X idő múlva ezt fel tudod használni a barátodnál, hogy megtegyen neked valamit, mert "amikor anyád kórházban volt..."

Tanulj meg örülni mások sikereinek.

Ne akard használni a barátaidat. a "gyere már ki velem valahová mert nekem egyedül rossz" nem jó hozzáállás. "gyere el velem valahová, mert jófej vagy és élvezem a társaságod, veled akarok lógni egy kicsit" az, amire törekedned kéne. Akár úgy is, hogy meghívod egy pizzára - és te fizeted az egészet. Ha jól válogatod a barátaidat (ha betartod azt, hogy kompromisszumra törekedsz de meg is követeled ugyan azt a másiktól, és a barátaid ezzel rendben vannak, akkor jó barátokat választottál) akkor ők is meg fognak hívni erre- arra, meghívnak magukhoz amikor grilleznek, stb.

Dolgozz a barátaidért is. Ha a haver építkezik, és kéne egy kis segítség, akkor igenis menj át segíteni, hiába nehéz fizikai munka amiből semmit sem kapsz.

Tanulj meg flörtölni, udvarolni. Ne kínodban bólints rá a lányra és csodálkozz, hogy nem cuppan rá az ágyékodra örömében, hanem keresd a társaságát, érdeklődj, akard, hogy akarjon téged, és te is akard őt.

Légy férfi - nem, nem kell Schwarzeneggerré gyúrnod magad meg keménykedned másokkal, hogy az légy. Kísérd haza ha sokáig vagytok kinn, még akkor is, ha neked az extra fáradság és csak egy puszit kapsz cserébe, segíts neki, ha valamit nem tud egyedül megoldani, törekedj arra, hogy megbízható légy és lehessen rád számítani, és máris férfi vagy. Sok nőnél plusz pont, ha udvarias is vagy, és előreengeded őket meg kinyitod nekik az ajtót.

Törekedj arra, hogy a lány jól érezze magát. Viszont ne hagyd, hogy kihasználjon. (kompromisszumok)

Figyelj oda, ha beszél hozzád, hallgasd végig, próbálj megértő lenni. Ez barátságnál is fontos, randizásnál elengedhetetlen. A nők általában nagyon tudják értékelni, ha odafigyelsz rájuk. Ezt tuti mindenhol látod.

Tudnék még többet írni, de mindjárt elalszom ülve. A lényeg amúgy is itt van már.

Nyers voltam és egyértelmű - negatív kritikával illettelek, DE NEM sértegettelek. Ha te annak veszed, az ne haragudj, de a te problémád.

Hogy megfogadod-e amit mondok az (ismét) a te dolgod.

Sorry, kinézet < személyiség*

Itt már beüt az alváshiány okozta figyelmetlenség :D

Jézusom. Álmosan se írok több választ. De nem voltam álmos, amikor rámentem a kérdésedre meg válaszolni kezdtem, időközben lettem az.. Szomorú.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy a kinézet nem számít*

Nagyon fáradt lehettem, amikor ezt a pár sort írtam.

És majdnem elfelejtettem a legfontosabbat - MÉRTÉK.

Mindent mértékkel. Ha túl sokat poénkodsz, akkor fura leszel. Ha túl sokat bókolsz, az riasztó. És még sorolhatnám. De ezt azért lehet érezni (szerintem)