Segítség, egy nyomi vagyok, nincsenek barátaim 0 életem van miért?

Xar az egész úgy ahogyan van.

Mindig is egy maradi voltam, kevés barátom volt most már 1 sincs. Okát nem tudom. Ha volt is valaki mindig úgy éreztem én csüngök az ő nyakán, rossz érzés volt. Mintha én könyörögtem volna neki hogy gyere már ki velem valahová mert nekem egyedül rossz. Csak nem közvetlen hanem közvetve.

Szerencsétlen vagyok mindenben. Szüleim.. hát apám egy alkoholista, egyre rosszabb, anyámnak már sok a betegsége és olyan szellemi szinten van hogy "csak" takarítani tud, azt csinálta egész eddigi életében alamizsnáért.. egy senkik voltunk most még jobban azok vagyunk. Nekik sincs kapcsolatuk, szinte 0.

Hiába írok már rá a régi barátaimra, semmi. Kibeszélik nem érnek rá.

Én nem tudom hol a hiba de szörnyen rossz érzés így létezni úgy egyáltalán. Már sok mindenen elgondolkoztam, igen az életem kioltásán is de azért attól még igen messze vagyok, eszem ágában sincs.. csak néha eszembe jut, hogy ennek így semmi értelme..

Munkahelyem van, feketén.. 130e-ért. Úgy h én felettes vagyok 1 millió gonddal a nyakamon.. csak kihasználnak mert látják h amúgy valamiben nem vagyok h.lye. Technikai dolgokban, de ennyi..

Kapcsolat teremtésben, megtartásban egy 0 vagyok.

Csajom volt igen.. 1 mások nyomi csaj.. nem bírtam ki mellette ott kellett hagynom én többet érdemlek. Aztán volt egy másik csajom, akiről aztán kiderült h osztrákba nem öreget gondozni volt hanem beállt krvának.. hát ennyi... egy szerencsétlen lúzer vagyok.

Társaságban nem én vagyok a középpontban hanem a legszélén, akit néha megpiszkálnak és mivel 0 önbizalmam van meg se tudok szinte szólalni, sikertelen visszapofázásom 99%-a.

Kívülről nyominak érzékelnek, de csak mert az igazi belsőm nem tudom rendesen kimutatni, megnyilvánítani. Én belül és a többi emberről azt érzem, hogy sokkal több vagyok náluk, inkább úgy látom h ők a nyomik, és szerencsétlenek közben pedig én.

Belül ők, de vhogy sikeresebben valósítják meg életeiket. Belül én vagyok a normálisabb okosabb, de semmit nem sikerül megvalósítanom. Tudom fura amit írok de így gondolom.

IQ-m 135 szinte bármelyik online teszten. Rendes is vagyok, 0 cigi 0 pia. Tudom h nem vagyok dbil, csak egy szerencsétlen. Talán valami átok ül rajtam nem tudom.

Nem ilyen életet képzeltem el magamnak. 29F vagyok amúgy.

Ismerkedni akarok, érezni akarom azt a pezsgést amit 10 éve mikor hívtak h menjek ki és alig vártam h menjek már, ott legyek, menjünk beszéljünk csináljunk bármit érezzem h élek. Most ez 0, kezdek begolyózni, kezdek belülről szétomlani, reményeim elszállni, nem tudom mi lesz ennek a vége.

Ha el is megyek egy buliba, inkább a kintit preferálom, nem szeretem magam 200 emberrel összezárni egy kis helységbe, mindenki ordibál jobbra balra, pia meg cigi szag van, undorodok az ilyenektől.

Voltam tegnap is, de kinti buliba, kis dj volt zene. Elmentem, táncolni szégyellek természetesen, így csak leülök, kérek egy málnát és ennyi. Ülök nézem a többieket, senkit nem ismerek, várok megunom jövök haza..

Nem értem miért nem jön a fény el az én életembe is.

Próbálok csajozni, van egy akivel járok ki sétálgatni beszélgetni, de nem akar vele összejönni semmi, már többszöri alkalom volt így csajokkal nekem. De ezek is olyanok akikkel túl alább adtam, érzem rajtuk h nem hozzám valóak már csak kínomban bólintok rájuk h ok. De valahogy talán megérzik ezt és nem jön össze semelyikkel sem semmi. Kitalálják nekik most nem kell semmi, legyünk inkább csak barátok bla bla bla. Nem érzik rajtam a vonzódást, nem gyúl fel bennük irántam a láng, a vágy.

Amúgy nem vagyok csúnya sem, legalább is én ezt gondolom. Testalkatom átlagos, nem vagyok elhízva de nincsenek kalács izmaim se, max egy kicsi itt ott. Amúgy igen szemüveges vagyok.. csúfoltak sokszor Harry Potternak is, iskolába sokszor próbáltak beszólogatni nagy sikerrel is, ott is nyomi voltam. Nagyobb megrázkódtatás hálisten azért nem volt. Csak szúrkálódtak mert nem tudtam jól visszaszólni így tudták h energiát lophattak tőlem állandóan egy kicsit.

Arra vágyom beszélgessek már valakivel, barátokkal élőben sokat. Beszédre van szükségem, teendőekre h érezzem h van értelme annak hogy élek.

Könyveket is sokat elolvastam, érdekel a vonzás törvénye is már jóval túl mentem rajta 10 éve, azóta 5x annyi a tudásom ilyen téren, de magamra valahogy nem tudom pozitív irányba fordítani.

Komolyan mondom szerintem átok van rajtam, úgy érzem mennie kellene mindennek jól mert az emberek 95%-ától okosabbnak érzem magam és valahogy én vagyok a legnagyobb sikertelen nyomi mindenben. Komolyan mondom nem értem és kezdek már begolyózni. Lehet be kellene jól drogoznom, valami ami átkattint a mély tudatomba valami fonalat hogy másképp gondolkozzak, vagy nem tudom.

Sokszor eszembe jut az életem kioltása is de azt igazán nem akarnám, inkább valami más alternatíva így jutott eszembe a drog. Nagyon elátkozom egyébként, de az h az életem ilyen ez még erősebb h valamit tegyek.. hogy én rászokjak piára cigire vagy bármire is nincs az az isten am.

Nem tudom mihez, kihez forduljak, ebben a dologban a névtelenségemet is megszeretném őrizni, soha el nem mondani senkinek sem, de ki kellett adnom magamból azért jöttem ide.

Reménykedem benne, valaki hátha fel tudja nyitni a szemem valamivel, amiben meglátom én is a lehetőséget és aztán megteszem a lépéseket és valami megváltozik..

Kérem segítsen aki tud, köszönöm.

Tudom kicsit hosszú lett, van egy ilyen tulajdonságom is hogy szeretek regényeket írni ha valakinek írok valamit.. talán mert kevés emberrel beszélgetek és keveset is, gyakorlatilag csak munkába..