Mi ez az erőszakos gyerekellenesség mostanában?

Hát nem tudom.... Én akkor gondolkoztam el, amikor 22 éves unokahúgom (testvérem lánya) lazán benyögte, hogy "utálom a kisgyerekeket". (Valahogy úgy jött szóba, hogy a rokonságban lett egy kisgyerek, unokatesójának a kisfia, aki most 4 éves, és ha, esetleg, talán, stb, eljönne-e ő is látogatóba hozzájuk.

De nem az volt, hogy "kösz, nem", hanem "utálom a kisgyerekeket", de ezt olyan undorral. Jó, hogy még fiatal, de tanult, értelmes (bár azt mondják, ez nem sokat jelent), és egy egeret sem bántana.

Egyébként engem is ki lehetett volna kergetni a világból egy gyerekkel huszonéves koromban, soha nem voltam az a más gyerekét csodáló, más gyerekben gyönyörködő, a saját szülésem után sem (31 voltam, amikor szültem, egy gyerekem van, már nagy). De így, hogy "utálom" a kisgyerekeket, soha nem nyilatkoztam... Lehet, hogy nagyot változott a világ.

Aki háborog a "támogatásokon", mélyebben is beleásta már magát, hogy ebből mi jut el, vagy csak köpköd? A CSOK-ot rengetegen nem tudják igénybevenni, mert vagy nincs feles 10-20 millió önerő, vagy nem akar 25 évig hitelt nyögni. Egy jobb 7 személyes autó 7 milliónál kezdődik. Családi pótlék nem egy mai találmány, a szülők a többszörösét költik a gyerekekre. Az adókedvezmény is max. a nyári táborokra elég, szóval abba lehet hagyni az irigykedést!

Aki szerint a gyerekvállalás hobbi, meg az érmegyűjtéshez hasonlítja, félelmetes, milyen lelketlen nő lehet. A gyerekvállalók is dolgoznak, adóznak, a mi adónkból sokan meg pszichiáterhez járnak, na bumm... ez a mi adónk, meg ti adótok nagyon szánalmas érvelés. A mi gyerekeinkből lesznek a tanárok, orvosok, bolti eladók. Mi ezerszer többet rakunk a gazdaságba, mint akik macskákat nevelnek... A vita a végtelenségig folytatódhatna, nem lenne jobb egymást békénhagyni?

Totál egyetértek a 2. válaszolóval.

A gyerektémában külön pikáns, hogy soha nincs nyugtod: amíg nincs gyereked, azért szólnak be, ha egy van, akkor miért csak egy, ha kettő, akkor miért nem három, ha három, miért nem négy… és ha négy vagy több, akkor meg minek van ennyi.

Egyébként azoknak is van igazságuk, akik a gusztustalan kormánypropagandát és pénzosztogatást kárhoztatják ezért az oda-vissza utálkozásért. Nekem van gyerekem, mégis azt gondolom, hogy nem támogatásokkal kéne ösztönözni a gyerekvállalást, hanem azzal, hogy olyan gazdasági rendszert alakítanak ki, amelyben mindenki meg tudja keresni a számára megfelelő összeget.

Gazdaságilag is értelmezhetetlen számomra a pénzosztogatás. Egy példa a környezetemben lévő 3+ gyerekes családról: anyuka dolgozott 2 évet (adózott), majd elment szülni, és 10+ éve otthon van gyeden, gyesen, majd főállású anyaként (nem adózik), gyerekek iskoláját, kajáját, utazását stb. fizetik az adókból, apuka egy minisztériumban dolgozik, bruttó bérét (az adókedvezmény miatt kb. 5 ezer Ft levonással) kézhez kapja (tehát nem adózik).

Nem sajnálom tőlük, és értem, hogy megéri beléjük pumpálni a pénzt, mivel adófizetőket gyártanak – de addig ezt a sok adót, amiből ezt finanszírozzák, legnagyobb mértékben a gyerektelenek termelik ki, tehát a minimum az lenne, hogy nem szól be nekik a kormány, nem riogat gyerekszámfüggő nyugdíjjal és egyebekkel… és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy mi van, ha mondjuk az a 3+ gyerek majd 18 évesen mind megpattan külfölrdre (és ott fog adózni). Mert ez nem annyira valószínűtlen opció…

Életemben nem láttam még, hogy valaki nyíltan utálta volna azokat akik gyereket vállalnak, pedig megszámlálhatatlanul sok idióta véleményt olvastam már. Senki sem fog utálni vagy lenézni téged azért, ha gyereked lesz, és senki sem "erőszakos".

Ha valaha is lehülyéznek vagy erőszakosak lennének veled valamilyen formában, akkor persze, jogod van védekezni, de az nem tisztességes, hogy meg akarod szabni, hogy mások hogyan vélekedjenek a gyerekkérdésről.

Mindenkinek olyan harsány véleménye lehet bármiről, amilyen csak jól esik neki.

Pláne, hogy a gyerekellenesség annak a következménye, hogy az előző generáció is és maga a jelenlegi magyar kormány is jogának érzi, hogy gyerekügyben belepofázzon az emberek magánéletébe.

Áldozatkomolexus ide vagy oda, ma, Magyarországon, sőt az egész világon a többség pont hogy akkor néz valakire rossz szemmel, vagy lenezően, vagy akár szánakozva, ha egy bizonyos kor után nincsen gyereke, ez a tudat pedig érzelmileg megterhelő. Ilyenkor jön a "pokolba a gyerekekkel" hozzáállás.

(Persze ez csak addig normális amíg az illető nem magukon a gyerekeken tölti ki a frusztrációját.)

A másik ok pedig az, hogy rengetegen egyszerűen szar szülők, ami négy fal között nem zavar senkit, de ha egy ilyen család kimegy az emberek közé, az elképesztően irritáló kb mindenki másnak is. Mindenki látta már ezt a jelenetet gondolom: a parkban, vagy boltban, vagy buszmegállóban, vagy strandon, vagy étteremben, vagy ott, ahol éppen nyaralsz rohangászik visítozva fel-alá Petike és Norbika, anyuka az idegösszeomlás szélén, apuka pedig vagy a telefonját nyomkodja, vagy pedig ott sincs a családdal.

Aztán sokan ezt a képet azonosítják a szülőséggel.

De végül is mindegy mások véleménye. Teljesen mindegy, hogy vadidegenek hogy vélekednek a gyerekvállalásról, annyira meg nem "erőszakos" a helyzet, hogy a babakocsit tologatva az utcán mindenki összevont szemöldökkel, és lenezően méregessen téged.

„És ezért a többi embert kell hibáztatni, meg utálkozni, ha szülni mer, nem a kormányt.”

Nem, dehogy, ilyet nem mondtam, mint írtam, a 2. hozzászólóval értek egyet, az én alapelvem is az „élni és élni hagyni”. Csak azt mondom, hogy az ilyen uszítás befolyásolja az embereket pro és kontra.