Honnan jön a tévhit, hogy külföldön az átlagfizuból is lehet luxusozni?

Vegyünk egy EU országot.

Átlag fizu nettóban olyan 2400€. Legyünk ketten, legyünk diplomások, de fiatalok, pályakezdők, szóval keressünk 3000€ ill 1800€ nettót per fő.

-Egy 3 szobás lakás a fővárosban 2000€ rezsivel (és akkor jól jártunk)

-Vidéken ugyanez 800€, de akkor bérletet kell venni, és beutazni minden reggel, akkor a 2 bérlettel már 1400€-nál tartunk

-Élelmiszer egy hónapra 2 főre körülbelül 400€, ha otthon főz az ember, és nem éttermezik

Maradunk vidéken, mert az olcsóbb, és máris elment 1800€, pedig még csak ettünk, laktunk és bejárunk dolgozni.

Marad 3000€-nk tisztán.

Ha takarékosak akarunk lenni, ebből 2000€-t havonta félreteszünk a jövőre, hogy lépjünk előre is, ne csak hátra.

Marad 1000€ szórakozni, spórolni a nyaralásra, ruházkodni, a váratlan kiadásokra, szolgáltatásokra.

Nem valami sok.

Ruha, kaja, higénia annyiba kerül, mint otthon, de egy fodrászt nem úszol meg 50-100€ alatt, ha magánorvoshoz mész, nem jössz el onnan 200-300€ alatt, ha pedig komolyabb fogászati gondod van (korona kell, híd kell, implant kell), akkor 3000€ alatt szóba se állnak veled.

És a többség továbbra sem diplomás, és nemhogy 3000€ nettót, de az 1500€ nettót sem keresi meg.

(egy bolti eladónál 1400€ a plafon például)