Túl kritikus vagyok, vagy csak nem illek agyban a korombeliekhez?

Sziasztok.

Lehet tök primitív hogy itt kérek ezzel kapcsolatban segítséget, vagy visszajelzést esetleg véleményt, de gondoltam teszek egy próbát.

Mióta bekerültem közepiskolába, full megváltoztam. Új emberek, új közeg, új atmoszféra. Úgy vettem észre, hogy egyre jobban kezdem megismerni önmagam azáltal, hogy új emberekkel vagyok körbevéve. Szűz a horoszkópom, a szüzekre azt mondják iszonyat kritikusak. És én évről évre kritikusabb vagyok, ami nem tudom jó e vagy nem, de mindenesetre nem engedek akárkit közel magamhoz, a maganéletemhez, sőt! Ugye ezzel középiskolásként elég nehéz azonosulni, mindenki ismerni akarja a másikat, én meg az a ne már...

Lehet beképzeltnek fogok tűnni, de nem tudom elviselni a korosztályom gondolkodását sem. (98%). Feküdjünk össze mindenkivel, mindenkit engedjünk be az életünkbe amit később megbánunk... nemtudom. Sosem tudtam azonosulni ezekkel a dolgokkal, 17 éves vagyok, ilyen korban vannak az első szerlemek, esetleg a második szerelmek, de az olyanok, amikor nem ismerjük egymást, csak jöjjünk össze valakivel, hogy ki lehessen rakni a kapcsolatbeli státuszt a social media platformokra, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, esetleg kitűnjünk a tömegből?

Az ilyen nézeteim miatt alig találok barátokat a korosztályomban akikkel egyetértenék a dolgokban, szerintem ha keresnem kéne akkor az ilyen 20+ korosztályban kéne leskelődnöm, csak ott meg fordítva nem fog működni a történet.

Elég bonyolult típus vagyok rengeteg dologról alkotott véleménnyel, rengeteg dologhoz hozzá tudok szólni, és úgy veszem észre, hogy kezdek úgymond készenállni az életre, míg a srácok, akikkel körül vagyok véve nap mint nap, nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal, ami nem zavar, csak rossz, hogy nem tudok szinte senkivel elbeszélgetni az élet akár nagy dolgairól. Vagy csak rossz helyen keresek? Mit gondoltok?

Egy 17 éves srác,