Egy kapcsolatban mindenképpen bele kell áldozni az egyént kettőtökért?

Hát ez azért nem ilyen egyszerű. Nem mindegy, hogy az a bizonyos szokásod annyi, hogy hetente más színűre fested a hajad, vagy konkrétan összeférhetetlenül viselkedsz. Előbbi esetben nyilván jogod van hozzá, utóbbi esetben a párodnak van joga választás elé állítani, akár lelépni. Könnyű dobálózni azzal, hogy "így vagyok önmagam", csak éppen minden amit csinálsz, rá és az ő "önmagára" is kihatással van és ugye ha neked jogod van önmagadnak lenni, akkor neki is, nyilván.

Normáliséknál erre találták ki a kompromisszumot.

Konkrétum nélkül nehéz erre bármit mondani, és csak általánosságban tudom írni, hogy a jó kapcsolatban önmagad lehetsz, nem kell feladnod magad.

De nem mindegy, miről beszélünk, nem mindegy, hogy mit kellene elengedned - így ez csak közhely marad.

Vagy úgy szeressen, ahogy vagy. Vagy sehogy.

Csak akkor kell elhagyni a jelemvonást, ha neked is káros.

Valamennyi áldozat szerintem szükséges, a mérték és a cserében kapott "kompenzáció" azonban nagyon is lényeges.

Ha nem így lenne, ki lenne az a bolond aki a családjáért sok olyasmit megtesz ami függetlenként egyáltalán nem fontos vagy, nem lenne rávehető az ember olyasféle erőfeszítésekre ami csak kapcsolatban fordul elő.