Szociális fóbia leküzdése? 21/f

Lépj ki a komfortzónádból, régebben én is sokat agyatlan de komolyan, annyi szép dolog van az életben amit nem érdemes ki hagyni, nekem úgy sikerült hogy ki léptem a komfortzónádból, utazás, kirándulás és azt csinálok amihez épp kedvem van, ha el tudod érni azt hogy egyedül jól érezd magad, el tudod fogadni magad akkor jöhetnek a barátok például hobbin belül,fogadd el magad,ha ez nem megy akkor edz vagy is változtass magadon úgy ahogy neked tetszik, igaz még nekem sincs barátaim, barátnőm de már jól tudom magamat érezni egyedül is, ami sokat számít, el fogadom magamat nem foglalkozom azzal hogy ki mit gondol vagy mond rólam, akarok magamon változtatni és már el is kezdtem,legyenek céljaid is és kezdj el végre élni, meg fogod látni hogy ilyenekre nem lesz időd nagyon, sok sikert és kitartást :-)

21F

Tudnék tippeket adni, de semmit nem érnének, mert tudom, hogy ezeket csak mondani könnyű, megtenni nem egy ilyen problémával rendelkezőnek. Azt javaslom kérj segítséget valakitől. Első lépésnek az is megteszi ha valakinek csak elmeséled, akiben megbízol. De szakemberhez is érdemes lenne fordulnod, egy jó pszichológus sokat tud segíteni.

Próbálok pár tippet adni:

Először is próbáld meg átgondolni mi az ami miatt ennyire adsz mások véleményére. Mi az ami akadályoz abban amikor másokkal beszélsz. Ha ezeket átgondolod, könnyebb megszüntetni a problémát. Amikor ezek a kényszergondolatok kísértenek, (amikor arra gondolsz mit gondolnak rólad, hogy nem vagy elég jó, ezt nem kellene csinálnod, azt nem) próbálj meg valami teljesen másra gondolni, valami pozitív dologra ami akár apró kis pozitív dolog volt éppen a napodban, vagy az aktuális terveid, valami jó emlék, bármi.. Először nagyon nehéz lesz elterelni a gondolatokat, de minél többet gyakorlod, egyre jobban fog menni. Próbálj ki relaxációs gyakorlatokat is, szorongás oldásán tud segíteni.

Tudatosítsd magadban, hogy amit a családod csinál, (mindenki megszólása), annak lehet hogy nincs is igazságtartalma, és ha valakinek rólad is ilyen véleménye van, lehet hogy nem is igaz. És inkább a magad dolgaival kellene törődnöd. És semmiképpen se tedd amit ők, gondolom az érzelmeid felvállalása is családi okból fakad, de nem szeretném a családodat szidni, ez csak egy tipp volt.

Szemkontaktust tartani, egy-két mondatot szólni valakihez-->ezeket idegenekkel is meg tudod csinálni, és lehet velük könnyebb is, hiszen ha hibázol, nem az fog a fejedben járni hogy jaj most mit gondol rólam, hiszen nem ismered, lehet hogy többet nem is látod.

Most nagyjából ennyi jutott eszembe, remélem segítettem és érthető lett.

Szia! Én teljesen átérzem, megértem, amiket írsz. Sajnos én is mindig az a típus voltam, aki nem igazán tudta figyelmen kívül hagyni mások véleményét, és ez a hétköznapokban rengeteg nehézséget szül, folytonos agyalást, szorongást érdeményez.A való életben kezdődött emberi kapcsolataim még pár évvel ezelőtt mindig rövid időn bül tönkremennek, eltávolodtunk egymástól. Az utóbbi néhány évben meg a negatív tapasztalok és sikertelenség miatt már annyira sem merek nyitni, közeledni az emberek felé. Nem egyszer volt már olyan érzésem, hogy szerettem volna valakit megismerni, mert valahogy olyan másnak tűnt, mint a többiel és ezzel a különcségével nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Viszont ezen alkalmak egyikekor sem mertem kezdeményezni, mindig az járt a fejemben, hogy a másik mit fog gondolni, mondani, így meg aztán ezzel a hozzáállásommal lehet, hogy már több értékes és érdekes embert is elszalasztottam. Én is nagyon szeretnék változni, le akarom győzni ezt az óriási adag félelmet és gátlást, ami bennem van, csak nem tudom hogy csináljam.

Szakembert én sem ajánlanék, legalábbis nekem negatív vagy semleges tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem nagyon nehéz olyan embert találni, aki tényleg tud segíteni. A másik része még az, hogy ha te nem akarod legbelül igazán a változást, akkor a pszichológus mondhat bármit, semmi nem fog történni. Én mindig leragadtam egy adott ponton, nem mertem meglépni azokat a dolgokat, amelyeket tanácsolt, de volt aki emberileg nem volt szimpatikus, így neki egyáltalán nem mertem megnyílni és beszélni a problémáiról. 18/L

"miként győzzem le a szociális fóbiám? ... Orvoshoz nem szeretnék menni anélkül szeretném legyőzni, ehhez kérnék segítséget tőletek."

Jó hírem van: nincs szociális fóbiád! Ugyanis ahhoz, hogy ilyesmit diagnosztizálj, te nagyon-nagyon kevés vagy. Minimum pszichológus kell hozzá, vagy pedig orvos, na de orvosnál nem is jártál ezügyben. Akkor pedig nincs diagnózisod, tehát 99%, hogy szociális fóbiád sincs.

"már elviselhetetlennek érzem. Tudom, hogy nem az számít más mit gondol rólam, de nem tudom ezeket a gondolatokat kiűzni a fejemből. Folyamatosan azon agyalok, hogy mások mit gondolnak, mondanak rólam. ... Szorongok ha emberekkel kell beszélnem, múltkor úgy alakult, hogy az egyik tanárommal kettesben maradtunk és beszélgetni kezdett velem, kérdezgetni a terveimről stb. Észrevettem magamon, hogy elkezdek 1-2 ponton viszketni, száradni a szám, enyhén égni a szemem nem értem miért történik, mert amikor többen vagyunk akkor is szoktunk beszélgetni igaz csak 1-2 mondatot de akkor semmi gond nincs. De mindentől félek kb ...

Csak azért teszek/nem teszek dolgokat hogy mások véleményét megpróbáljam elkerülni. 21 éves vagyok és még nem volt barátnőm, túlzottan félek az elutasítástól, azok véleményétől akik esetleg látják a visszautasítást. Ha összejönne akkor a családom véleményétől félek. ...

Gondot okoz számomra az érzelmeim felvállalása, a szemkontaktus és nagyon sok normális dolog :("

Teljesen egészséges 21 éves fiatal vagy, akinek még tart a kamaszkora. Olvass sok szépirodalmat, hogy megértsd, hogy ez az egész igenis természetes, mindenki átesik rajta, azok is, akiken nem látszik annyira (mert ők ügyesebben leplezik, de attól még belül ugyanolyan dolgokon tépelődnek, mint te), és hogy lásd, hogy hogyan lehet túlélni. Mire elolvasod az alapműveket, túl leszel az egészen. ;-)