Ez így rendben van?

Néha úgy érzem, hogy szükségem van egy kis szeretetre, de az embereket utálom. Nem tudnék és nem is akarok barátnőt szerezni, mert tudom nem bírnék ki egy személy mellett huzamosabb időt (még a szüleimmel sem). Nem tervezek családot alapítani sem. A kutyám az egyetlen, aki valójában feltud vidítani és értelmet adni a napjaimnak. Néha esküszöm azt érzem, jobban szeretem mint a saját szüleimet.