Nagyon magányos vagyok, és kezdem elhagyni magam. Mit tehetnék?

A sztori a következő:

Egyetemista lány vagyok, koliban élek. Megismertem rengeteg embert, akikkel az előző félévben nagyon jó volt a kapcsolatom. Mostanra úgy érzem, csak én keresem őket, fordítva nem igaz a dolog. Amikor keresem őket, és csinálunk valami programot vagy csak beszélgetünk, nagyon jól érzem magam. Viszont most megint halál egyedül vagyok a világban, mármint itt ülök Bp-en a koliszobámban egyedül, senki nem keres, válaszol az üzeneteimre, telefonhívásaimra, és hihetetlenül unatkozom. Úgy érzem, senkinek nem érek annyit, hogy válaszra meltasson egyáltalán, az meg már abszolút luxus, hogy ők keressenek engem. Akkor vagyok valaki, ha a másik embernek probléma adódik az életében, és azt sürgősen meg kell beszélnie valakivel. Ergo velem. Nem értem, egyébként. Mit rontottam el? Mindig készségesen végighallgatom a barátaim búját-baját, elmegyek velük mindenhová, felajánlom a segítségem, bármiről is legyen szó. Úgy érzem, csak kihasználnak. És sosem tudok megtartani magam mellett senkit tartósan. Az egyetem előtt is voltak barátaim a gimiben, és megígérték, hogy keresni fognak ők is, viszont is. De hát marhára nem keres senki. :D csak én írok rájuk kb havonta, mert már én érzem szarul magam, hogy nem beszéltünk hetek óta. Néhány embert tudok csak kimozdítani a komfortzonajabol, őket is csak hébe hóba... :/ Belefáradtam már ebbe. Ezzel párhuzamosan pedig minden egyes alkalommal, amikor magamra maradok, egyre szarabbul érzem magam a bőrömben, úgy érzem, egy hulladék vagyok. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem nagyon járok mostanában suliba se, mindjárt zh idokszak.. de még nem tudtam rávenni magam a tanulásra, pedig tudom, hogy kellene. Nem vagyok alapból egy hülye lány, tehát szerintem az első vizsgaidőszakom nagyon jól sikerült, és ez egy darabig motivált is arra, hogy folytassam ekkora erőbedobással. Mégsem sikerül, többek között emiatt. Tehát mivel sokszor magamra maradok, egyre kevésbé érzem azt, hogy bárkinek is fontos lennék - így nehéz mégis hajtani azért, hogy legyen belőlem valaki. Pedig azzal is tisztában vagyok, hogy én vagyok a saját életem kovácsa, nekem kell jól csinálni, ha el akarok érni valamit az életben. De nagyon sokat vesztettem a motivációmból... Nem történik velem semmi, senkit nem érdekel, mi van velem, akkor engem hogy a bánatba érdekelne... ? Tudom, nincs ez így jól. Régen egyébként voltak hasonló problémák az életemben, egy elég hosszú intervallumban depressziós voltam (nem az a divat depis fajta, hanem sajnos tényleg). Nem szeretnék visszaesnek, de úgy érzem, megállt az életem egy ponton, és nem tudok változtatni. Egyik nap még vannak ötleteim, hogyan kéne jobbá tennem a szituációm, másik napra elveszik az összes motivációm.. és így megy az összes napom a lecsóba.

Ma is délután keltem fel, hulla fáradtan, nem tudom, végül mi szedett ki az ágyból. Tanulni szeretnék, de nem tudok nekiállni... Semmi energiám, szar kaján élek már hetek óta, és a kapcsolataim pedig ezek szerint nem túl jók.. pedig azt hittem, végre más lesz, végre találtam igazi barátokat.

Tudom, elég kusza lett.

Gondolkodtam azon is, hogy egyedül elmegyek este bulizni, hátha megismerek valakit, hátha legalább a mai napomnak lesz értelme, de nincs pénzem meg arra sem, hogy egy normális ebédet megegyek. Szóval bulizni sincs. :/ És ebből következik, hogy kondiberletet sem tudok venni, egyszerűen minden, ami program lenne és eszembe jut, pénzbe kerül. De az majd csak jövő hét végén lesz. Ismerkedni szeretnék, de mégsem, mert már elegem van abból, hogy a vege mindig ugyanaz. És tényleg fogy a kitartasom, amit fenn is írtam, hogy ezzel párhuzamosan mindennel kapcsolatban, és elkezdtem lehúzni magam a wc-n.

Hogyan lehetne ebből kikerülni? Ja, igen. Hétközben úgymond van életem, hétvégén nincs senki, akihez szólhatnék... De a hétköznapi kapcsolataim is abból állnak, hogy egyetemre járok meg beszélgetek a szobatársammal. Néha megkeresem a többieket, de már csak azért, hogy ne legyek annyira egyedül. De már kifejtettem, hogy nem érzem kölcsönösnek az érdeklődést.. valaki hasonló helyzetben volt már? Le tudná írni a tapasztalatait?

Előre is köszönöm!

21/L

(Fogadok hideget-meleget, de légyszi ne írjon senki bődületes baromságokat.)