Inkább tini korában “élje ki” magát valaki, vagy idősebb korában döbbenjen rá arra hogy ezt nem tette meg és később kezdje ezeket?

Azt tedd, ami jól esik, csak közben ne árts másnak lehetőleg.

Amúgy hát nemtom, vannak nagyon szép mesekönyvek, abból is olvashatsz; amúgy belső ilyen bölcsességeidet, tapasztalataidat is megoszthatod másokkal. Az is hasznukra válhat:)

Meg pl te mondjuk önismeretben jártasabb leszel.:) Meg pl más emberek megnyilvánulásainak megértésében, és pl jó tanácsokért fordulhatnak hozzád. Én szerintem te olyan elmélkedős emberke vagy:)

Nekem pl a szüleim nem igazán meséltek izgalmas sztorikat...

Amúgy 21 vagyok, tini koromban a szüleim sem igazán engedtek el, csak max pizsipartira, meg 16 éves koromtól haverokkal az egyikük balatoni nyaralójába pár napra. Sajnos a pesti bulikázások csak úgy jöhettek volna létre, ha ott csövezek valakinél, mert 11-kor elment az utolsó busz...

Úgy érzem, hogy valami kimaradt az életemből és most hiába akarnék nekiállni bepótolni, egyszerűen nincsenek meg azok a szociális skilljeim, ami ahhoz kéne, hogy legyen egy csomó haverom és minden héten menjünk kocsmázni...

Nem csak ez a két lehetőség van. A harmadik verzió: nem csinálsz ilyeneket se most, se később, mert nem akarsz. A legtöbb ember ebbe tartozik.

Egyébként nem igazán tusok olyasmit, amit csak tinik csinálhatnak. Ha pl. bulizni akarsz, akkor elmész. tiniként is, meg 100 évesként is.

Azokat a "bulis" sztorikat akarod mesélni a gyermekednek? Minek? Sosem értettem miért olyan rohadt érdekes az hogy valaki részegen milyen marhaságot csinált.

Csináld az életed érdekesre és akkor majd tudsz mesélni. A bulis sztorik nem érdekesek, inkább szánalmasak.

Akkora f4szság ez a "jajj, éld ki magad gyorsan, különben 40 évesen fogsz majd bulikázni járni". Szerintem aki tinikorában se érez hajlamot arra, hogy bulizni járjon, meg részegre igya magát, az később se érez majd rá késztetést, mert egyszerűen nem olyan személyiség..

1. A kommentjeid meg kérdéseid alapján őszintén remélem, te se készülsz szaporodni :/

Ne azért éld ki magad, mert mások is ezt csinálják. Az emberek nem egyformák, van, akinek sosem lesz igénye ilyesmire.

Én nő vagyok, és volt bulizós-ismerkedős életszakaszom tizenévesen is, és aztán még egy másik is, kora huszonévesen. (Utóbbi rövidebb ideig tartott.)

Gyakorlatilag most sem ülök otthon, pedig 37 vagyok, és van két fantasztikus gyerekem is, persze most már nem a pasizás a hangsúlyos az életemben, inkább az, hogy élményeket szerezzek, és utazzak.

Ami az ismerkedést illeti, utólag azt gondolom, hogy huszonéves koromban sokkal inkább tudtam már vigyázni magamra, mint tizenévesen, egészen más volt. Ha választhatnék, vagy visszacsinálhatnám, inkább huszonévesen tombolnék, mint hamarabb.

Nem mondom, hogy nem volt haszna, párkapcsolati tapasztalatszerzés és önismeret szempontjából mindenképpen, és én is ismerek olyat, akinél ez kimaradt, és most kapuzárási pánikban van. De olyat is ismerek, akinél nem volt ilyen életszakasz, és mégis boldogan él, normális párkapcsolatban, és nem is hiányzik neki semmi ilyesmi.