Mi baj a kommunizmussal?

Az általad leírtakat csak hitellel tudta finanszírozni az állam (az államadóság nagy részét még ma is nyögjük közvetve).

Én is a szocializmusban nőttem fel, de nem mennék vissza oda. Jobbnak tartom a mai pörgős világot. Természetesen voltak dolgok ami jobb volt (közbiztonság, kiszámíthatóság) mint ma de összeségben jobb 2019-ben élni mint 1979-ben.

"összeségben jobb 2019-ben élni mint 1979-ben."

Ha ma a kórház környékére kerülsz, akkor emberhez méltatlan, megalázó körülményeket találsz, és nem ritkán az életed (hozzátartozód) múlik rajta.

Nem kívánom hogy megtapasztald és igazad adj nekem.

Ehhez képest tisztességes ellátás volt még 30 évvel ezelőtt is.

A sok stresszes életű, létminimum alatt, egyik napról a másikra élőkről nem is szólva.

Az más kérdés, hogy az a rendszer nem igazán lehetett volna fenntartható, de a kérdés nem erről szólt.

Többen sejtjük, hogy a szocializmus időszakát érted kommunizmus alatt, de hát legalább a szavak jelentését tedd magadban tisztába - önállóan, ez már 12 évesen megy, menni kéne.

Szüleid emlékeit alighanem megszépíti a messzeség.

"biztos lehettél benne, hogy mindig lesz hol laknod" Egy fenét. Három gyerekkel kaptál rögtön tanácsi lakást. Kettővel mondjuk 6 év alatt, eggyel 15 év múlva, gyerek nélkül sosem, de persze sok cégnek volt munkásszállója, és a külvárosokban a dohos albérleti szobák kiadása is virágzó üzletág volt (mert a nyugdíjas nem élt meg az özvegyi nyugdíjból). Volt persze kivétel, például 80-ban (életem eseményeihez kötve megy az évszám) frissen végzett mérnököknek Fehérváron rögtön adtak lakást (pontosabban ezt írták az egyetemen az álláshirdetésre), előtte 3-4 évvel Pakson kapott hamar lakást az, aki a majdani atomerőműhöz felvételizett, ésígytovább.

"biztos lehettél benne, hogy mindig lesz hol dolgoznod" Igen, csak kevés helyen kellett dolgoznod, ás azért a jó munkavégzés és a termelékenység hiányába bele is bukott a rendszer. Ugattunk itt az osztályharcról, és közben lihegtünk a dollárokért, csakhogy nem nagyon adtak, mert egyrészt a Nyugat taktikája az árucsere volt a kereskedelemben, másrészt meg semmit sem csináltunk meg rendesen, ami kellet volna odakint.

"Kerestek annyit az emberek, hogy megéltek belőle" Kenyér, lecsókolbász, sör vonalon igen. Két éve dolgoztam, már havi majdnem kétezret kerestem, mikor egy tombola-féleségen nyertem egy ötszázast, és vettem belőle egy cipőt. :D Újabb két év múlva részletre vettem egy sztereo magnót, lengyelt, na, az négyezer forint volt! Hát ez azért volt lehetséges, mert szüleimmel laktam, és nem sokat kellett hazaadnom. Ezek persze csak kiragadott példák, a sort végtelenségig lehet folytatni, de például a gyorsvonat Pécsről Budapestre egy százas volt, az úgy egymagában megszívta a fizetésből "szabadon" fennálló maradékot - pláne, ha még vissza is akartál jönni. :D

"hiány sem volt semmiből" Ehhez aztán már különleges vakság kellett, hogy ezt mondja valaki, mikor hatos anyát nem kaptál a boltban, ha azt kerestél. A rendszer belülről csendesen összeomlott 1981-re, és egy csomó hangulatjavító intézkedést hoztak. Alkalmi színes magazinok elején megjelenhetett a meztelen kebel. Vállalkozásokat alapíthatott az, akinek a jogszabályi feltételei megvoltak, egyénileg és csoportosan (mert bizony azelőtt a tanácsi dolgozó kénye-kedvétől függött). Megjelent a magánkereskedelem. Most térek vissza a bekezdés elejéhez. És lett maszek csavarbolt, ahol olyan csavart vettél, amilyenre szükséged volt. És maszek autósbolt, ahol bármilyen alkatrészt megvehettél. Ezek egyszerűen nem működtek azelőtt. A tévében a humoros jelenetek állandóan a háztartási készülékjavítóval és a gyorstisztítóval foglalkoztak, hiszen a rendszert nem lehetett cikizni, ezek meg nem működtek, mint minden más sem.

Annak volt jó, aki a rendszer visszásságait ki tudta használni. Disznót tenyésztett, előre garantált átvétellel, délután, és az ezzel kapcsolatos mezei meló okozta fáradtságot a munkahelyen pihente ki. Tele vannak a falvak a sátortetős házakkal, amiket a baráti kör épített hétvégeken, szintén annak az árán, hogy egész héten félig lehunyt szemmel kóválygott mindenki a munkahelyen. Következmények nélkül! Mint már tudjuk, bele is buktunk. A szolgáltatások hiánya miatt volt barátom, aki az autószerelőséget feladva ráállt az alvázvédelemre, ami segédmunka, és pár év alatt házat épített, míg az osztályvezetőm meg kétszer annyi idő alatt se. Alsó hangon a rendszer visszásságainak kihasználásához tartozhatott az is, hogy annak is volt állása, aki ezt, hogy úgy mondjam, nem érdemelte meg, tehetség vagy szorgalom híján. Én sem voltam jobb az átlagnál, én levelezőn jártam az egyetemre, és iszonyú sokat tanultam a munkahelyemen.

Hát... biztos megorrolsz, de azért még van egy fontos szempont. Kimondhatod-e, mit gondolsz? Elmondható, hogy az országban volt kb 12 ember, aki kiállt a rendszer ellen, a többi meg szégyenszemre leadta a gerincét a raktárba. Nézd meg az afgánokat, azokat egy évszázada nem tudja megtörni senki, pedig a világ két vezető nagyhatalma próbálta. Persze, megvan ennek az oka, az afgánnak nincs gyakorlatilag semmije, a magyar meg, ha van egy házacskája, tévéje, Trabantja, inkább elfordul, ha jogtalanságot lát. Hát többek közt ezért volt jó nekünk.

Arról persze szó nincs, hogy ez a rendszer emberbarátibb lenne.

Nagyon felszínes dolgokat mondasz, illetve a szüleid.

Itt egy kis "példabeszéd" , bizonyos szempontból rávilágít dolgokra, bár nem tökéletesen:

[link]

Volt azzal más baj is.

Nem volt motiváció. Az ország az iparra és mezőgazdaságra épült, de előrelépni csak a párt seggnyalásával lehetett, a jó munkaerő alap elvárás volt, a munkanélkülieket (kerülőket) büntették , így kényszerűen ők is dolgoztak, és olyan bértáblázat alapján kapták a pénzüket, mint a profi szakemberek.

Az egész ország, sőt keleti blokk, egy kirakat volt.

Ez, gyakorlatilag 2 világrend, 2 politikai, gazdasági berendezkedés megversenyeztetése volt.

Mindkettőnek vannak hibái, a kommunizmusnak jóval több.

Pl. Én borsodi vagyok, anno a damból (akkor digép) a rendszerváltáskor kapásból 8000 embert küldtek el.

Addig 8000 ember kapta úgy a fizetését, hogy abszolút fölösleges volt a jelenléte, csak a deficitet csinálta a gyárnak , ami így tőke felhalmozás helyett csak adósságot halmozott fel.

Mindezt azért, mert ugye osszuk szét egyenlően a javakat.

Persze, hogy kényelmesebb volt az élet, mikor egy 2 órás munkát csinált meg egy melós egy 8 órás műszakban.

Ellentétben a piacgazdasággal, aminek a másik véglete a vadkapitalizmus, amikor meg 2 ember munkáját kell elvégezni.

AZ optimális a 2 között lenne, és a fejlettebb kapitalizmusokban jobban is működik mostanra a dolog, mint nálunk.

Minden esetre a kommunizmus (és az ugródeszkájának tekinthető szocializmus) annyi sebből vérzik, hogy az az úgymond "jóllét" egy üres buborékként pukkant ki... és jó nagyot szólt.

Mi azért vagyunk rettentő szerencsétlen helyzetben, mert a magyarság "elöljáróinak" ezred éves hagyománya a kizsigerelés, erre rájött az, hogy a kommunizmusban (szoc-ban) profin megtanultak lopni is, hiszen ott állami olt minden, tehát nem számított semmi mivel az államba pumpálta a pénzt a nagytestvér, más választás híján.

Na most a rendszerváltás után azok közül lehetett vezetőt választani, akik nagy hagyományokra épülve, akkor tanultak meg lopni, és azóta is ilyen vezetőink vannak, folyamatosan.

Sóval ezért "fáj " a jelen, ezért a nagy rohanás, ezért az emberfeletti küzdelem.

-Egyrészt tehát azért, mert a régi rendszer nem a valóság volt, "ingyen jólét" nincs, nem volt reális, és ez hosszútávon nem volt tartható.

Másrészt pedig azért, mert hiába lenne az országban termelés, hiába lenne fejlesztésekre fordítható (tehát mégtöbb termelést segítő) eu-s lóvé (brutális mennyiségben) köddé válik minden egy csettintésre, és mivel már nincs egy nagytestvér aki finanszíroz, így a lopás, az előbb utóbb kibukik.

Azt meg akárhonnan számolják a közgazdászok, előbb utóbb mindenképpen, szükségszerűen a termelő rétegen csapódik le. Nem tud máshol.

"A ruháktól a műszaki cikkekig minden arra a rövid időre készül,"

Ez kicsit másabb téma, bár az alapja pont ugyanaz. Hosszútávra nem éri meg készíteni dolgokat.

Az nem üzlet. Ha veszel egy mosógépet, és az elmegy 30 évig, akkor tized annyi mosógép fogyna el.

Ha mindennel ez lenne, tized annyi embernek lenne munkahelye. Ez 10-szer több munkanélkülit jelentene. Ami pedig gazdasági összeomlást.

Eddig 2 gazdasági összeomlást követett világháború, 1-et pedig majdnem világháborús gazdasági recesszió. De jó volt...

Sajnos ez is egy hibás gazdasági modell miatt történik, ami a növekedésre épül, a stagnálástól pedig összeomlik. (és itt egy jó nagy témában a bevándorlás okaira is ki lehetne térni)

Na szóval a 2006-os Amerikából indult gazdasági válság is az ottani stagnálásból fakad, hogy most ezt a stagnálást fedezet nélküli hitelek adásával akarták felbolygatni, az már csak a következmény volt, az alap probléma a stagnálás volt.

Na talán ebből jobban megérted, érdemes végignézni.

A lényege ugyanaz mint a piacgazdaságnak, és a kapitalizmusnak: Nem tökéletes, néha fáj, de ez van, mert ami más volt, az nem működött:

https://www.youtube.com/watch?v=tlcmWnRlSnU