Csak én rühellem a boldog ünnep kívángatást, stb?

Egyetértek veled, kérdező.

Szerintem erőltetett az egész kívángatás. Úgy érzem, hogy ha nem mondom, hogy boldog ezt vagy azt, vagy jó étvágyat a körülöttem lévőknek, akkor "bunkó" vagyok. Akik szokták ezeket mondani, mintha elvárnák, hogy visszamondjam.

Nem várom el, hogy mondják nekem, hogy jó étvágyat, sőt...utálom ha mondják. De ha mégis, akkor illik visszamondanom.

Én is így vagyok vele. Jó étvágyat, egészségedre... Vagy amikor a tök egyértelműt is megkérdezik: hajat mostál? Főztél kávét? Hasonlók. Nem szeretem én sem. Nem is értem, hogy miért kell mindig minden tevékenységemre megjegyzést tenni. Kényelmetlenül érzem magam tőle, mintha állandóan azt figyelnék, hogy én mit csinálok.

A Jó kívánságokat se szeretem, egyedül a karácsonyos oké számomra, de az is csak ajándék átadásakor.

Mondjuk a felesleges csevegést sem csípem. Elviselem, de ha nem muszáj, nem hallgatom és nem szállok be ilyen beszélgetésekbe.

Ettől függetlenül köszönöm minden Kedves hozzászólónak, Boldog új évet kívánok nekik én is! :)

23L

A kérdezővel értek egyet. Bár nekem inkább személyes okaim vannak rá mint logikai problémám. Egyszerűen az ünnepek jó része vagy nem jelent semmit vagy a család miatt a tiszta szenvedéssel azonosítom és furcsállom, hogy ha valaki szereti. :D

A jó étvágyat az nálam belefér.

Amivel a világból ki lehet kergetni az a részvétem... Amikor random dude263 odajön a temetésen és közli, hogy részvétem...

Én sem szeretem csinálni mert hát tudom, hogy a szolidaritáson túl nem von be érzelmileg a dolog úgyhogy egyszerűen hazugságnak érzem a részvét nyilvánítást.

Pl: Pár éve halt meg egyik volt ált. sulis osztálytársam testvére [szívbeteg volt születésétől fogva így várható volt]. Ez rossz persze de, hogy nyilvánítsak úgy részvétet, hogy úgy isten igazából a világon semmit nem éreztem ezzel kapcsolatban? Meg nem mondom, hogy megtettem-e [gimi óta nem beszéltünk és effektíve face-n láttam kirakva szóval kényszerhelyzet sem igazán volt]. Persze valamit mondani kell ha személyesen közölnek ilyesmit és nyilván a szolidaritás érzése megvan de nem szeretek úgy tenni mintha gyászolnék mikor hát nem.