Csak én utálom a rokoni látogatásokat?

Nehéz heted volt, nyugalmas hétvégét tervezel, lazítással és talán egy kis tanulással. Már mindent elterveztél.

Erre egyszer csak baljós hangokat hallasz a kapud elől, és pár perc múlva becsődül rajta az egész pereputty, a legnagyobb örömödre. Persze... lenyeled, hisz ez csak természetes, a rokoni kapcsolatokat ápolni kell! De az unokatestvéred gyereke nemsokára a te szobádban vinnyog, és még a gépedet is igénybe veszi, mert hát úgy lett nevelve, hogy nem bír ki fél napot nélküle (hiába óvodás még). Ki mész... hogy ne légy antiszociális bennszülöttként lefestve az elkövetkezendő 2 évben minden családi összeröffenésen amin te nem vagy ott. Legalább egy értelmeset lehetne velük beszélni >< De készülj fel arra hogy nem hallasz mást mint hogy ki hogyan ünnepelt (ki tud nagyobbat mondani stílusban) és milyen viszontagságai voltak, meg hogy milyen szar az élet(e)...

És mikor végre valahára hazamennek, a nap végén, amin semmit sem sikerült megvalósítanod abból amit elterveztél, te elkezdheted a felbolygatott ház rendbetételét.

Csak én utálom borzalmasan ezt? Vagy csak rosszul látom a dolgokat? Már már gyűlölöm.