A dagadt embereket "nem szabad" megszólni, a vékonyakra meg szórják a megjegyzéseket. Logika?

Manfromnowhere

".Ott kötsz bele az emberbe ahol éred," - Senkibe sem kötök bele. Csupán az egy adott témában kinyilvánított véleményével vitázom.

"A vékony miért nem értene egyet egy társát ért problémával?Szinte 100% hogy nem a vékony nők húzzák le egymás véleményét..." Egyrészt, attól hogy valaki vékony, még nem szükségszerű hogy mindenben egyetért egy másik vékony emberrel. A vékony emberek nem egy homogén csoport, aminek tagjai mindenről ugyanazt gondolják. A véleményüket számtalan tényező ( neveltetés, szocializáció, környezet hatása, megélt élmények, született és tanult jellemvonások...)befolyásolja. Másrészt, nem csak eza két csoport létezik hogy kövérek és soványak. Vannak átlagosak, sportosak, és még olyanok is, akiknek a saját testképük nem egyezik azzal, ahogy mások látják őket.

# 29/31 Időpont ma 09:03

"Aha. Te most egyszerűen külső tulajdonságok alapján próbálsz meg valakire belső tulajdonságokat ráerőltetni."

Nem így van. Én egy okozati lánc alapján feltételezek egy bizonyos tulajdonságot egy külső tulajdonság alapján kiválasztott csoportról. És még csak nem is annak minden tagjáról ( nyilván nem minden túlsúlyos empatikus), csupán annyit feltételezve, hogy arányaiban közöttük több lehet az empatikus. Attól, hogy valaki vörös hajú, miért lenne okosabb? A hajszínnek nincs olyan lehetséges következménye, ami ezt indokolná. De a túlsúly egyik következménye az átlagosnál több bántás, ami már felerősítheti az egyénben a hozzá hasonló sorsúakkal szembeni empátiát.

# 33/33 Időpont ma 13:00

Igen, ez is egy lehetőség. Mondjuk ennek kisebb az esélye, mivel tudják, hogy könnyű nekik visszavágni. De ettől még nyilván van ilyen is.

Szerintem is független a testalkattól, hogy ki szól be kinek. Akárki lehet tahó. Na de a kérdés nem is erről szól. De hogy igazoljam, hogy nem kellene bunkónak lenni, ez pár idézet korábbi kérdéseknél:

" mikor iskolába jártam, majd később dolgoztam, akkor is mindenki tette a megjegyzéseket, hogy milyen vékony vagyok.

Ennek meg is lett az eredménye: még 2 éve is a strand bejáratánál sírtam 30 éves fejjel, hogy nem megyek be, nem vetkőzök le. Mindig szégyelltem magam (nem lett volna rá pedig okom), hogy hogy nézek ki és zsákruhákban jártam. :/

Igen, akin van felesleg, annak nem szólnak be. Mert ne sértsék meg, vigyázzanak a kis lelkére. De a vékonyaknak ugyanolyan bántó a beszólás!"

"Felnőtteknél is igy van. Szinte senki nem szól be ismerősnek, hogy uramisten, de kövér vagy, ellenben szinte mindenki megjegyzést tesz fernavekony ismerőse. A kövérség valahogy tabu."

"Ezen én is szoktam gondolkozni, de ez a felnőtteknél is így van. Én vékony vagyok és elég sűrűn kapom a megjegyzéseket. Szerintem a kövéreknél bántásnak minősül és senki nem gondolja, hogy egy vékony/sovány embernek pont ugyanolyan rosszul esik ez, mintha egy kövér embernek jegyeznék meg. Kislányom is kisebb súlyú, de ő nem tűnik soványnak, de mivel nagyon sokat eszik, azt meg szokták jegyezni, hogy milyen vékony, pedig sokat eszik."

/A válaszokat mind 80% felé értekelték/

Szerintem ebből kiderül, hogy ez igen is bántó.

Én régebben sovány voltam és a dagadt főnököm folyton beszólt, hogy hogy nézek már ki. De annyira nem érdekelt, tudtam, hogy csak az irigység miatt mondja, mert ha a normál a "sovány", akkor a dagadt a "normál". De mikor felszedtem 10 kilót rögtön nyomult, hogy babát várok-e szóval, nem azzal jött, hogy "na végre, "normál" vagy"

Amúgy engem nem izgat, hogy molettnek, dagadtnak, vagy kövérnek neveznek. De ha nagydarabnak az se.

21-es

De, igen, gimiben vegig ugyanannyi volt a sulyom.

8.-ban ertem el a maximum magassagom, (155cm) es melle voltam 42-43kg. Mivel azota nem lettem magasabb, (anyum 156cm szoval genetika igy hozta), az anyagcserem gyors, igy miert is hiztam volna? A melleim is kb 15 eves koromban megalltak a “novekedesben” (70/A-ba nem volt nehez belenoni).

Most 20 eves vagyok es 43kg.

Nalam ennyi volt a “pubertas”, noietlen vagyok, nem pedig hazug. Hidd el, eleg sok xart kaptam kisgyerekkorom ota a mai napig folyamatosan a sulyom es az alkatom miatt, hogy emlekezzek, hogyha csoda folytan hiztam volna.

Nem mindenkinek lehet csodalatos genetikaja..

Előttem "szóló", teljesen jól vagy úgy, ahogy vagy. Látatlanban is ezt mondom. Aki alkatilag vékony az "rendben van". Az fura, aki éhezéssel éri el, ugyanezt a testsúlyt. Látható a különbség.

Kérdező engem pl. nyugodtan megszólhatsz, állok elébe. :) Nem tudna érdekelni, ha megtennéd, viszont ha neked kicsit jobb tőle, nyugodtan. :) Egyébként igen, igazad van, mostanában így van, ahogy vázoltad. Mikor én voltam gyerek, akkor a dagadtakat szólták le. Biztos bosszú! A nők sosem tartottak ki egymás mellett. A női nem olyan, h már egészen pici gyermekként is tud felnőttesen undok lenni nőtársával. Mondd meg a barátnődnek, h ne foglalkozzon velük, mert a pasik többségének (hiába ez a nagysegg divat) még mindig a vékony nők a vonzóbbak.

Nekem az ilyen megszólalásokban mindig az ellentétek felhozása nem tetszik. Mert ez az, amiben minden ember jeleskedik.

Ha valaki aggódik, hogy kicsi a melle, nem azzal nyugtatják, hogy az szép. Nem. Megy a másik lehúzása. "A férfiak úgyis a formásakat szeretik, nem a lógó tőgyeket."

Ha valaki a nagy melle miatt aggódik: "A férfiak úgyis szeretik, ha van mit fogni, nem csak egy szúnyogcsípés."

Miért kell mindig felnőtt embereknek ezt csinálnia, nem értem.

Ez a kérdés meg bocsi, de nyávogás. Olyan, mint mikor a baráti társaságunkban valakinek volt valami baja, pl. váltak a szülei, és volt az az egyetlen lány, akinek a szülei együtt, apja vállalkozó, bejárónőjük van, és mindig jött valami nevetséges problémával, hogy őt is sajnáljuk.

Mai napig, lassan 10 éve járok terápiára étkezési zavarok miatt. Voltam eszetlen kövér és baromi sovány. Ég és föld a különbség a beszólások közt. Mikor kövér voltam, ott volt az a félmosoly, ha láttak enni. Mindenki mindenre azt mondta, fogyjak. Hullik a hajam, fogyjak, erősebb szemüveg kellett, a háj miatt, ez tuti. Én meg csak égő fejjel hallgattam, ahogy megjegyzéseket tesznek rám, ahogy beszólogatnak, ahogy a csokit teszik le elém.

Soványan... akkor meg látszott rajtuk az irigység. Hogy majdnem szétpukkannak. Hogy ők is ezt akarják. Akármennyire mondják az egészséget, ölnének, hogy még vékonyabbak legyenek.