Az osztálytársaim sokszor megaláznak szóban. Ismerek olyan embereket akik kb 3 szóval el tudnak küldeni a búsba, és a szavaikra szinte nem lehet válaszolni. Hogy tudnék ilyen lenni, hogy lehet ezt gyakorolni, ha lehet?

Mások megnyerése a fontos ... nem, hogy mit mondasz.

Ha te egyedül vagy őt meg körbe veszik öten, akkor teljesen mindegy milyen durván és kreatívan vágsz vissza a barátai mellé fognak állni és akkor is úgy fogod érezni magad mintha te állnál vesztésre a verbális "csatában".

Szóval szinte mindegy hogyan vágsz vissza ebben a környezetben.

Általános iskolában (sejtem, általánosba jársz) sehogyan.

Valószínű nem fogják érteni a beszólásodat. Ha meg igen, hát, lehet összevernek.

Én voltam már sajnos sokszor ilyen helyzetben...

Általánosban a 10 cigány vs 1 magyar gyerek szituációban persze, hogy nem "nyerhettem".

Később (másik suliban) évekig verekedtem egy osztálytársammal. Akárhogy megütöttem, dobáltam a cuccait, ugyanúgy folytatta a cseszekedést. Tuti, hogy provokálták ellenem a gyereket, csak akkor én még ezt nem láttam be. Végül az utcán szívatott, az aluljárónál úgy meglöktem, hogy több lépcsőfokot esett, többet szinte hozzám sem szólt... :D

Utána cseszegettek még később, de nem érdekelt már annyira, leakadtak rólam.

Gimibe ugyanoda jártam, mint 5.-8-ban. Valószínűleg iskolát kellett volna váltanom, de akkor sem én, sem anyám nem akarta ezt.

Kb a fele osztály elment 8. végén, tehát az osztály fele új lett. Én próbáltam velük (ahogy tőlem akkor kitelt) udvariasnak lenni, beszélgetni, de nem igazán voltam érdekes. Sőt, az elején még szívattak is, először azt hittem/akartam hinni, hogy csak poénból. De ha adtam volna az aktuális puhap-nek is egy maflást, valószínű öten ugrottak volna rám ><

Hosszú, egy éves depressziót követően (egészségemre is ráment, sokkal betegesebb voltam abban az időszakban) tizedikben nyitni próbáltam az emberek felé, szinte megerőszakoltam magam, hogy egy-egy szót tudjak váltani bárkivel, aki számomra "elérhető" havernak tűnt (note: az önbizalmam még mindig bőven a béka popsija alatt volt).

Erőlködéseim nem voltak hiába, egyik volt osztálytársammal azóta tartjuk a kapcsolatot és néha találkozunk. :)

Később egyre több dolgot elértem (nyelvvizsgák, munka, pénz, jogsi, tudás, felsőoktatás...), akkor már úgy voltam, hát akkor szóljanak be... Úgyis berektelem őket a fenébe. A kérdésedre is válaszolva: az alanyon gyorsan ki kell fogni egy gyenge pontot, amit ismersz (pl osztálytársad, hülye rokon stb.), ha meg idegen az illető, találni egyet.

Pl ha a mammer beszól az utcán, nem érdemes (rögtön) a családjával/származásával élcelődni. Az gyenge.

Persze, mind hülyeségre nekem sincs talomban egy ötletem. A helyzet adja a választ. Ezt gyakorolni kell, én sokszor küldtem el az oszt.társaimat a fenébe/pattintottam le őket. Oké, mindig ugyanazokon az embereken próbálkozni valószínű nem hoz reális eredményeket, de 1-2 éven belül teljesen megváltozott a hozzáállásuk hozzám, ez pedig nem a verekedésen, vagy az izmokon múlott.

Otthon is megjegyezték, hogy jó (néha túlzó) beszólásaim vannak.

Engem az élet tett ilyenné. Teszek rá, hogy mit gondolnak rólam mások. Én a magam, és a családom/"barátaim" érdekeiért vagyok, magam miatt kezdtem el az egyetemen itt-ott beszélgetni/ismerkedni.

Magadért, és a barátaidért vagy, ezt soha ne felejtsd el!

Ne érdekeljen mások véleménye!

18F