Szerintetek megfelelési kényszeres az ilyen?

21 éves fiúról van szó, a társaságban valaki, egy haverom haverja és hát már szinte ő is a társaság tagja. Mikor elhivjuk, akkor sosem mond nemet, mindig eljön, vagyis legtöbbször mert van hogy nem ér rá és akkor az tényleg igaz. Alig akar inni, max egy pohárra és látszik hogy nem esik neki jól. Mi már elfogyasztottunk többet, jól érezzük magunkat, énekelünk, hülyülünk. Látom rajta, hogy próbálja ő is csinálni de olyan visszafogottan csinálja hogy egy idő után abbahagyja, mintha magára akarná erőltetni de nem jön neki. Elhivtuk a nyaralásra is és volt egy sziklás magas rész ahol a tengerbe le lehetett ugrani. Nem mindenki mert, klrdeztük tőle, hogy le mer -e ugrani, határozott igent mondott és hogy ő megmutatja. Páran felmentek, én meg levideóztam ahogy ugrik, mert amúgy a többieket is felvettük. És erre mit csinál? Nem ugrik le? Mindenki felröhögött, de a videóban visszanéztük és már eleve beszarin indul meg. Végül bevallotta, hogy nem megy neki, de amikor röhögtünk mintha erőltette volna ő is a röhögést, megjátszotta milyen vicces gyerek holott látszott hogy inkább erőltetetten nevet. Egy másik eset, haverom mesélte mert neki a csapattársa, és nyertek egy meccsen és akkor baromkodásból ünnepeltek úgy hogy lökdöste mindenki egymást és a srác is ugrálni ahogy a többiek de mintha erőltette volna és abba is hagyta, a többiek meg folytatták és akkor bement a tömegbe és persze hogy elkezdték őt is lökdösni és akkor behúzta magát mintha megijedne. Szerintetek miért csinálja ezt? Ennyire megakar felelni? Mikor csoportképet csinálunk és megbeszéljük hogy fejeket vágunk, vigyorgunk meg hasonlóak, akkor ő csak egy visszafogott erőltetett mosolyt csal az arcára. Nem mondta hogy erőlteti de annyira látszik, mintha nem találná a helyét.