Kaptatok már olyan becenevet (keresztnévből is akár), amitől a falra másztatok? Ha igen, mi volt az?

Engem a nagyapám Csitrinek hívott :D

Az elején nagyon kiakasztott vele, de aztán megszoktam.

A munkahelyen egy időben Casper voltam, mert nagyon fehér a bőröm, de aki elkezdte a casperezést, már nem dolgozik itt, így elfelejtődött hálisten.

Szerencsére csak kora gyermekkoromban volt ilyen. Eleve utálom a becézett alakokat, ha nem hangzanak jól. Az én nevemet (Zita) szerintem nem lehet rendesen becézni, max. kreatívan (egyszer valaki azt mondta, Zitínia. az tetszett). Ettől persze megtették.

Zitike, Zitus(ka), Zitácska. Utáltam mindet, az elsőt a nagymamámtól azért elviseltem, de csak a személye miatt s mert tudtam, hogy ezt szeretetből mondja :)

Anyám egész életemben Zitának vagy kislányomnak hívott, ő sem az a becézős fajta.

Nehéz volt gyereknek lennem, mivel a rózsaszínt és a babákat is rühelltem. Anyám ezt általában tiszteletben is tartotta, a rokonok kevésbé.

Nem is értettem a becézést. Tök jó, egyszerű kis név, nem kell elrontani. De megtették.

Proszti, kollégiumba sokat mászkáltam a mosdóba, így ezt a nevet aggatták rám a szobatársaim.

Voltam rinya, egy táborba cseszettek, és elegem lett a gyerekből ezért beköptem, 11 éves voltam ő 16 éves nagy ló, átraktak másik szobába, és ott akikkel jóba voltam idősebbekkel, azok megszívatták. Így a gyerek rám akasztotta ezt a nevet.

Orsiborsi, Korsó :(

Ezektől a falra mászok, és akkor még a koporsót nem említettem