Van itt köztetek olyan?

De xar...

Ez a megfogalmazás :DDD Anno 16 évesen voltam egy két ilyen buliban, de aztán szerencsére hamar kinőttem belőlük. S bulizás nekem inkább koncertekre, fesztiválokra járás, azt sokkal jobban élvezem :) és ott is a koncertek után lehet csapatni. Néha szoktam a baratnoimmel kifejezetten bulizni menni, de ilyen A38, Akvárium klub szintű helyekre. És mivel van barátom, nem az ismerkedés a cél :D

Jártam néha szórakozóhelyre, de sosem vonzott az a fajta szórakozás. Sokkal jobb volt az, hogy valamelyikünknél összeültünk kertben, zene, tűzön odarottyintva valami gulyás, nem a fél fizetésedért iszod a vizezett piát, stb. Nem azt mondom, hogy a szórakozóhely nem volt jó, de ritkán éreztem olyan jól magam, mint egy házibulin, ha nevezhetjük annak. Gyakran csináltunk ilyet. Ha nálunk voltunk, fater is tolta velünk, volt, hogy 1-2 szomszéd is átjött. Soha nem volt ilyenből gond, nem jött át egyik szomszéd sem, hogy abba lehet hagyni, mert néha ők is csináltak hasonlót. Na és nem is ugyanott voltunk mindig. Egy téli este egyik haveromék előtt álltunk páran és tanakodtunk, hogy mit csináljunk. Valamelyik "idiótának" eszébe jutott, hogy bográcsozzunk. Télen? Nyakig érő hó van mindenhol... Akkor itt, a kocsifeljárón. Itt rakjunk tüzet??? Hozok egy gázzsámolyt, összedobunk egy palack gázra. Oké, de akkor bort csináljunk. Mondom majd én hozok bort, na meg van otthon üres gázpalack is. Másik emberke mondja, hogy van jó nagy bogrács, meg állvány, majd hozza. Egyik csaj mondja, hogy hoz fahéjat, meg ami kell, fakanalat, szedőkanalat, poharakat, ilyesmit. Megyek befelé, fater sörözik :-/ na mindegy, a pincekulcsot elkérem. Megyek muterhoz, hogy vigyen ki a pincéhez és álljunk meg gázért (egy nonstop benzinkúton cseréltek palackot is). Néz rám, hogy neked meg mi bajod van??? Előadtam a tervet, majd tudatta velem, hogy annyi eszem van, amennyi kilátszik és a haverjaimnak is, de már úton. Visszaérve már minden kész, csak össze kell rakni a szettet. Ott, az út mellett, a kocsibeállón. Fő a bor, közbe duma. A szembe lévő szomszéd észleli a tüzet, kijön, hogy mi van. Visszazavartuk kabátért meg pohárért. Egy 60 körüli fószer volt. Kis idő múlva észrevette az asszony, hogy a férje nincs otthon, kinéz, meginvitáltuk. Anyám adott termoszt, hogy ha kész, akkor vigyek neki. Üresen vittem haza, mondtam nekik, hogy jöjjenek ki, poharat hozzanak. nem csak mi, "gyerekek" vagyunk kint. Bár páran épphogy csak betöltöttük a 18-at. Mondták, hogy oké. Mire visszaértem, már egy másik szomszéd is ott volt. A srác, aki előtt csináltuk, neki a szülei, gyülekeztek az emberek. Mire anyámék odaértek, már a fél utca ott forralt borozott. Pár szomszéd hozott pálinkát, A szembeszomszéd felesége csinált pár zsíros kenyeret hagymával. Ezek az élmények felbecsülhetetlenek. Szórakozóhelyen nem lehet ilyet átélni, ezért szeretem jobban az ilyen "házi rendezvényeket".

Igen, vannak itt olyanok. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy egész életemben hányszor voltam szórakozóhelyen. Ennek az oka, hogy számomra az általad leírt dolgok nem számítanak szórakozásnak, és nem is értettem soha, hogy más hogy élvezheti az ilyesmit, meg mi a jó abban, hogy leiszod magad a sárga földig valami rémes zenére. Szerintem ez unalmas és szánalmas dolog, számomra más jelenti a kikapcsolódást. Persze mindenki úgy tölti a szabadidejét, ahogy akarja.

Én mondjuk még fiatal vagyok, de egy ilyen helyre mint ahogy leírtad, sose mennék. 2-3-4 hónaponta szoktunk járni bulizni ilyen szórakozóhelyekre, viszont nem ilyenekbe. Csak kúltúráltan, megy a techno, táncolunk, megiszunk valamit és táncolunk tovább. Amúgy meg csatlakozom az előttem szólókhoz, mivel én is jobban szeretem a szűk baráti kör összejevetelit.

Soha nem voltam szórakozóhelyen, soha nem voltam részeg, még egy italt sem ittam meg egyedül soha, csak ismerősök tukmáltak rám néha egy-egy kortyot az övékéből. Kamaszként azért nem, mert soha nem hívtak (amiért visszagondolva már hálás vagyok), mert én voltam a szerencsétlen gyökér gyerek, akit kiközösítettek azért, mert -kapaszkodjatok meg- az iskolába tanulni jártam, sima visszafogott ruhákat hordtam (értsd: nem öltözem minden nap utcalánynak), nem játszottam az agyam, mint a többi lány osztálytársam, nem visítoztam, nem sikítoztam, nem kerestem kényszeresen a figyelmet és nem qrattam meg magam egyik fiúval sem az osztályból és máshonnan sem. Valószínűleg még mindig én vagyok a gyökér, amiért egyetemen sem érzem, hogy beletartoznék a közösségbe, ahol ugyanúgy az ivás-qrás-bulizás háromszögben éli mindenki az életét, mint gimnáziumban, de már megtanultam leszarni, hogy mások mit gondolnak. Nekem jó így szerencsétlenként, nem csinálok olyasmit, amit nem tartok helyesnek, ha emiatt mindenki gyökének tart, az sem érdekel különösebben, egyedül is faxán el tudom foglalni magam. 21/L