Miért nem létezik (elsősorban) belső értékekre építő társkereső alkalmazás?

Egyrészt akárhogy nézzük az ismerkedés első fázisa szimpátia alapján zajlik (amiben igenis dominál a külsőség, stílus)...vonzó e az adott illető számodra, humoros e stb...

A másik, hogy az ilyen helyeken 1-2 levélváltás beszélgetés után általában azért kiderül, hogy 2 embernek van e közös témája vagy nincs.

Egyébként aki belső értékeket akar "megcsillogtatni" igazából bármelyik társkeresőn megteheti. A legtöbb helyen lehet írni jópofa bevezető szöveget, meg lehet adni érdeklődési kört, hobby-t stb. Bár tény, hogy nekem is furcsa lenne olyan bevezető szöveget olvasni amiben valaki pl a legmélyebb politikai/filozófiai/vallási nézeteit firtatja.

Én mostani férjemet iwiw csajok és pasik rovatban ismertem meg. Nyilván kaptam ott is felszínes "csajozós" leveleket, és első levelében ő sem a konzervatív világnézetéről írt hanem valami frappáns kis kedves szöveget, de elkezdtünk levelezni. Majd chetelni és mire az első randira sok került azért már mindkettőnknek volt egy "nagyjából" képe a másikról.

Szerintem vannak olyan emberek, akik előítéletesen gondolkodnak erről. Én sosem láttam értelmét annak, hogy túlságosan sok elvárást soroljak fel a párommal szemben, az kell, hogy elsősorban jól kijöjjünk, jó ember legyen, szeretetreméltó, legyenek közös tulajdonságaink, de ezek nem olyasvalami dolgok, amiket én előre lediktálok:D Sosem éreztem szükségét annak, hogy szűrőkkel ismerkedjek, mert introvertált létemre is szeretek ismerkedni, néha kíváncsi vagyok a másik, érdekesnek tűnő emberre, és nem az előre legyártott elvárásaimra. Legalábbis nem hinném, hogy ezen múlna az érzelem, vagy jó együttlét.

Zárkózott emberként olyasvalakivel hozott össze a sors, aki nem pont olyan mint én, első látásra nem gondoltam volna, hogy összeillünk bármennyire is, mégis kellemeset csalódtam, sok közös van bennünk, mégsem egy olyan ember, akit én előre elképzeltem, ennek ellenére nagyon szeretni tudjuk egymást így is.

Az a furcsa abban, amit mondasz, hogy nekem már volt tapasztalatom abban is, hogy direkt azért érdekelt egy ember, és azért akartam ismerkedni, mert előre bemagyaráztam, hogy megfelelhet az elvárásaimnak, mert látok némi közöst, pl. ő is introvertált, ennek ellenére mégse működött a dolog úgy, ahogy én ezt elképzeltem, tehát nem ilyen egyszerű ez, hogy csak leragadok pár szócskánál és az alapján eldöntöm, hogy egy pár vagyunk:-/. Nekem ez így nem vált be.

Én azt gondolom, hogy ez nem véletlenül van így. Akárhogy is nézzük, fontos a külső. Nem az, hogy valaki topmodell alkat legyen, hanem hogy valami szikra kialakuljon a két fél között. Ehhez kell az, hogy külsőre a másik tetsszen, szimpatikus legyen. A szomorú valóság, hogy ma már túlságosan átbillenünk a külső értékekre, viszont jó eséllyel egy olyan alkalmazásra nem lenne akkora kereslet, amelyik rizsából áll.

Egyéni tapasztalatom egyébként pont az, hogy passzolhatunk valakivel lélekben 100%-osan, ha ránézek és nem tudom elképzelni azt, hogy komolyabban vonzódjak hozzá testileg.

A sajnálatos az, hogy a képek is félrevezetőek lehetnek.

Ismerősök azt mondják érdemes a fizetős társkereső oldalakra regisztrálni, mert ide már nem jut el az a réteg, aki csak a külsőségekre megy, illetve alkalmi kapcsolatot akar. Én még nem próbáltam, de lehet benne valami.

Mellesleg én úgy vagyok vele, hogy ezek az online felületek csak lehetőséget adnak az ismerkedésre. Egyszer-kétszer beleestem a csapdába, hogy hosszas levelezést folytattam. A lelkemben mocorogni kezdett valami, majd amikor végre találkoztunk, akkor a lufi kidurrant, rájöttem, hogy egyáltalán nem őt kerestem. Egyben kell lennie az embernek, hogy érezzem őt szeretném-e, vagy sem. Néhány levél alapján a másik fél köré képzel az ember valamiféle buborékot, ami aztán pofán csap, ha kiderül, hogy nem is úgy van.

Eme tapasztalatok után inkább más irányt követtem. Első levelek után mindig rátértünk a személyes ismerkedésre, így viszonylag gyorsan eldőlt milyen irányt vesz a történet.

A páromat pl. tinderen ismertem meg két éve. Hogy őszinte legyek nem rémlik, hogy beszéltünk volna komolyabban az alkalmazáson keresztül. Talán egy hétig kétnaponta semmitmondó üzeneteket váltottunk. Aztán éppen mindketten unatkoztunk egy csütörtök nyári estén és megbeszéltük, hogy beülhetnénk egy limonádéra valahova minden különösebb hátsó szándék nélkül, csak hogy elüssük az időt. Így is történt. Azóta közösen járunk limonádézgatni. :)

Az egyetlen gondom a tinderrel, hogy olyan mértékben és mennyiségben tolja az ember arcába a lehetséges jelölteket, mintha egy hentes pultban ülnék és azt próbálnám kiválasztani melyik húst válasszam vacsorára. Ez baromi személytelenné, szinte visszataszítóvá teszi az alkalmazást. Egy darabig poén, de a végén azt gondolom beleőrül az ember, ha komoly társat keres, nem csak alkalmi kapcsolatot.

Amúgy számomra valamennyire a külső is sokat mond, nem olyan értelemben, hogy most “jópasi” vagy-e vagy rossz, hanem olyan dolgokat is megfigyelek, mint pl. arckifejezés, kisugárzás, szemek, milyen érzelmet fejez ki. Ezek is elég sokat mondanak külsőt illetően, néha többet, mintha csak írogatna magáról mindenfélét, írásban is lehet hazudni, de valahogy úgy érzem, hogy az arcot nem lehet meghazudtolni.

Külsőt illetően nem azt nézem, hogy most milyen trendi frizurája van-e vagy hogy öltöködik, mekkora bicepsz, stb. A páromnak a gyerekes arcába és ártatlan szemeibe szerettem bele.

Igenis külső alapján is lehet kiszűrni embereket, de ez nem arról szól, hogy most “elég jól nézel-e ki”. Pl. engem egyértelműen taszítanak a túl kirívóan kinéző emberek, tehát pózolás ide vagy oda, nekem épp az tűnik ki képeken is, ha valaki visszafogottabbnak látszik és ettől vonz.

Tinderen is nem mindenkinél a pózolás az elsődleges, sajnálom, ha te így látod és olyan lányoknak írógatsz, aki minél jobban bepózolt.

Számomra ez olyan, hogy a pózolos emberek eleve kilőve, eszembe sem jut, tükörben önmagát fényképező emberkének írjak üzenetet. Látok természetesebb embereket is, vannak szimpatikus arcok, akikhez jó belső is társul. Nem hiszem, hogy a külső-belső tulajdonság ennyire külön választott dolognak kéne lennie. Jó kinézet nem azt jelenti, hogy jól pózol, tupírozott a haja, festett a szemöldöke.

Hát valóban a zárkózott, félénk embereknek jól jöhetne ilyen, hogy elsősorban a belső értékeket veszik figyelembe, részben én is zárkózott, félénk vagyok. Az erős túlzás, hogy az egy vesztes, aki neten át ismerkedik, ez nem így van, nem ilyen egyszerű! Ennek több oka, körülménye lehet bárkinél! Vannak olyan netes ismerkedések, amik jól is el szoktak sülni, részben saját tapasztalatból mondom! Na meg nem minden netes ismerkedés egyenlő a társkereséssel, nem mindegyik kifejezetten azzal a szándékkal van, pláne akkor nem, ha nem társkereső oldalon zajlik az ismerkedés, hanem csak simán barátkozás, érdeklődés, csevegés és közben részben véletlenül, részben direkt némi fokozatos ismerkedés, de nem potenciális párkapcsolat, szexpartner jelöltként! Persze nem lehet garantálni se a barátkozásból, hogy lesz-e belőle idővel párkapcsolat, se a párkapcsolat célú ismerkedésnél se garantált, ezeket is nem árt számításba venni.

Amúgy meg akik félénkek, zárkózottak és otthonülősebbek, azokat nyilván nem nagyon lehet kint itt-ott megtalálni, vagy csak nagyon ritkán kis eséllyel és csak 1-2 helyen. Így hát hogyha valaki otthonülősebb, nem bulizós típust keres nagyobb előnnyel, akkor inkább a netes ismerkedés ajánlott neki! Az 5. válaszolónak nagyrészt megfelelnék, de nem teljesen. Bár az is igaz, hogy valóban nem jó túl sok elvárást támasztani, főleg nem szabályszerűen és túl szigorúan nem! Persze 1-2 nem túl szigorú dolog oké.

És például nekem van több mint 10 éve egy jó barátom, akivel anno neten át ismerkedtem meg és nem társkereső weboldalon történt, hanem egy régi Sims 2-ős fórumon együtt segítettünk másoknak, majd leveleztünk egymással egy kis idő után, majd jött az MSN Messenger és később a Skype is 2014-ben, ami azóta is tart rendszeresen barátként tekintve egymásra. Bár én némiképp beleszerettem egyoldalúan 2014. áprilisában már néhány éve, amikor újra taliztunk, na de ez van. Még anno az MSN Messenger időszakban taliztunk először, akkor még nem szerettem bele és később 2014. áprilisában pár év múlva újra taliztunk, addig is tartottuk neten a kapcsolatot kisebb-nagyobb szünetekkel vegyítve. A barátságom ezzel a régi barátommal azóta is tart, néha taliztunk, talizunk és szoktunk néha együtt sétálni, beszélgetni is.

Vannak pozitív tapasztalataim tinderen (természetesen negatívak is, de azt hagyjuk, mert ez ugyis hamar törlődik). Épp az vonzott a tinder-féle alkalmazásban, hogy kilehet szűrni embereket, jó, nem minden szempontból, de valamely szempontokból igen.

Mindigis jellemző volt rám az internetes ismerkedés, csak azelőbb facebook és hasonló oldalak felületén. Ott mindenféle fura emberrel ismerkedtem, ott semmilyen szűrő nem volt. Ahhozképest tinderen jobb a helyzet, amúgy volt szerencsém olyan emberekkel is találkozni rajta keresztül, akik sem szexpartnert, sem párkapcsolatot nem kerestek, barátkozni is tudtam.

Több szempont van, ami miatt nincs, sajna kizárólag üzleti alapon megy a dolog :

1. Nem ez a tömeges igény

2. Az app készítője egy idő után csak az anyagi hasznot nézi, azt pedig a tömeg hozza, vagyis ami a tömeges igény arra hajlik

3. Első pillanatban mindenki a külső alapján itél, Hogy mennyi idő az első pillanat, na abban vannak a különbségek.

4. Ha valaki leírja magáról az előnyös és abszolút IGAZ jó tulajdonságait és nem x10-et, akkro az nagyképú beképzelt majom.

5. Mert a lányok 90%-a majmolja a divatot-egymást. Lásd FB-selfi-kiállítás :-), műhajazás-tetkózás-hegyesműköröm (a normállal semmi bajom) :-) És legtöbbjük nem akar lemaradni, és megy a 15 000. birkaként a tömeggel-után.

Az a lánytipus, akit te említesz, ritka, mint a fehér holló, de nálam is az a nyerő :-)

Volt is egy bnőm (20L), aki semmi FB-műhaj-szelfi és az előbb említett hülyeségek.

Viszont őrült finomlelkű ember volt, mint ember :-)

Ja, és atomszép.

Na mindegy.

Kitartás, és csak bátran ismerkedj.

Amikor én voltam 20-onéves srác, elmentem a váci utcába pl. és volt olyan szombat délután, hogy 10 telszáomz gyűjtöttem be. 2 óra sétálgatás közben. De el is küldtek sokan a p ... csába. Na és, nem mindegy, azt se tudom ki ő, akkor meg azt mond amit akar, neeem ?, majd jön a következő.

Szórni kell, aki egy kicsit is nem szimpi, az repül, akár úgy hogy még hozzá sem értünk egymáshoz, ennyi.

Jaaa, és a FB és hasonlókat meg felejtsd el, ott nem találsz normális lányt, ennek az esélye kb 2% sztem.