Titeket ert mar barmifele attrocitas Budan?

Amúgy sima pszichológia :)

Nálam pl. mindig van bicska, pedig eszembe sem jutna magamtól használni. Azonban, ha valaki eleve késsel ugrik eléd az árnyékból, az mindent akar, csak konfrontálódni nem, különben ki merne állni veled face to face. Pláne, ha nő vagy.

Előhúzod a késed egy "fegyver van nálam és nem félek használni" magabiztos attitűddel, netán megeresztesz egy boldog mosolyt is, hacsak nem vagy a századik szerencsés - elő a konfettivel :D -, aki kikapott egy őrült sorozatgyilkost, már ezzel elijesztetted az ürgét.

Egyrészt, ha ennyire magabiztos vagy akkor kétségek fogják gyötörni, hogy mit tudsz te, hogy ennyire nem ijedtél meg tőle. Másrészt ahogy már említettem, aki eleve késsel támad, az nem akar harcba kerülni, elég esélyes, hogy a szúrt/vágott seb gondolata eltántorítja (pláne ha belegondolsz, hogy ha szerinte ilyen durva fegyver egy kés, hogy azzal megy rabolni, aamikor szemben áll vele, továbbra is annak fogja tartani). Ha netán nem ijesztetted el de elég ügyes vagy, még mindig kikerülhetsz nyertesen a dologból.

A másik változat, hogy látványosan berezelve átadod neki az értékeidet, semmi nem írja elő, hogy emberbaráti szeretetből nem fog csak azért is leszúrni, mert megteheti. Netán megerőszakolni. Ha nő vagy, kétszer is :D

En a Nyugatinal elek. Tipikus gazos kornyek lett. Sok keregeto,reszeg egyeb. A keregetoket leorditom,h allandoan dolgoznom kell. Elszaladnak :D A reszeg elol kuterek,neh ramessen. Alapitvanyosnak meg megmondom,h nem erdekel. Vekony alacsony no vagyok. En jot rohogok ezeken. Meg vannak a beszolasok is. Arra is visszaszolok vmi poent,ha tudok. En ezt megszoktam. :D

Idonkent irok 1-1 hatosagnak,h takaritsak el az ilyeneket. El is tuntetik oket.

18, én akkor tudtam meg, hogy a Havanna egy "gyilkos drogtanya", mikor már fél éve ott laktam :D Fel se tűnt... De onnantól kezdve végre volt tekintélyem a munkatársak közt, hogy én a "rettegett telepen" lakom, meg senki nem akart átjönni meginni a piám :D Egyébként annyira megszerettem azt a helyet, hogy erősen gondolkozom azon, hogy ott vegyem meg magamnak az első saját lakásom.

Egyébként az "áldozattípus" közhelyét én személyemben cáfolom. Annyi igaz belőle, hogy néhányan megérzik a félelmet, mint a kutyák, de én voltam az a válaszoló, aki leírta, hogy miskolci, és vele nem lesz kicseszve; na, kb. így létezek, nem bántok én senkit, de úgy közlekedek, mint egy tank, kicsit bennem van a borsodi vehemencia, és ha bárki megszólít, vagy csak belép az aurámba, akkor bátran a szemébe nézek, gyakran kezdeményezek is. Van bicskám, igaz, evésre használom, de ha úgy van, akkor remélem, előbb szúrom meg vele a támadómat, mint ő engem, és ami azt illeti, vertem már meg nálam nagyobb embert, úgy, hogy foga bánta.

De ez még nem változtat a tényen, hogy 49 kg-nál egy dekával se vagyok több, vörös hajú, szeplős bőrű, kislányos arcú nő vagyok, többnyire gimisnek néznek, pedig már lassan tíz éve, hogy leérettségiztem. És ha már a szemembe belenéztek, akkor látom, hogy meggondolják, mit csináljanak, de - szerintem - az alkatom, kinézetem miatt nagyon sokszor pécéztek már ki maguknak. Aztán megbánták :D De legalább tudtam gyengíteni kicsit a sztereotípiákat. De a két méteres, kissé duci haveromat egyszer se támadták még le az utcán, hiába visszahúzódó, és viselkedik áldozattípusként a munkahelyén, engem meg csak megtalálnak, pedig én tényleg képes lennék beléjük döfni a kést, viszont hogy lassabban/gyorsabban nem megyek a kedvükért, meg össze nem húzom magam minden jöttment miatt, az biztos.