Mit csináljak, ha utálom az embereket? És muszáj velük élnem?

Elmehetnél dolgozni egy vadrezervátumba vagy tehenészetre. Ott kellemesen sokat lehetsz emberek nélkül. Járj aspergeres körbe. Az nem kezelés, hanem ott olyanok vannak, mint te.

Nem muszáj. Elmehetsz remetének. De biztos, hogy az embereket utálod, és nem csak azokat, akik téged körülvesznek. Van aspergeres ismerősöm, és vele is hasonló a helyzet.

Ne a negatívumokon agyalj.

Tudod, mi a legszörnyűbb igazság? Hogy te magad is ember vagy. Gondolj bele, ha mindenki ilyen lenne, ha az emberek is utálnának téged, és nem bírnának melletted élni, akkor az esetleg hogy esne neked? Csak azért, mert ember vagy? Nem gondoltál még arra, hogy bizonyos szinten érzékelik az irántuk való nagy utálatodat, rájátszanak, vagy csak szimplán nem éreznek késztetést, hogy akár csak megpróbálják megszerettetni magukat veled. Sajnálom a családodat, hogy nekik meg téged kell elviselniük. Meg kellene köszönnöd, hogy vannak emberek, akik melletted vannak, akikre számíthatsz, nagyon sok embernek ez nem adatik meg. Persze cserébe neked is adnod kellene valamit, de persze te csak jössz a nagy utálatoddal. Nem gondolod, hogy ez önző dolog? Hogy meg sem próbálod meglátni az emberekben a szépet, az értékelhetőt? Ugyanakkor persze gondolom, rosszul esik, ha veled ellenségesen bánnak.Ne az interneten próbálj meg beszélgetni, hiszen akkor nem a másik emberrel beszélsz, hanem egy géppel. Próbálj hasonló gondolkodású embereket keresni, akikkel megegyezik a gondolkodásotok, az érdeklődési körötök... legfeljebb együtt utáljátok egymást, és mindenki mást. A természetben a hasonló gondolkodású egyedek általában elpusztultak, mert magányosan gyengék és sebezhetőek voltak, a társadalom kitaszítottjai. Szerencséd, hogy már nem azokat az időket éljük, és életben maradhatnak a szocializálódásra és beilleszkedésre alkalmatlan egyedek is. Hidd el, kezdelek megérteni, mire idáig jutottam az írásban, elhiheted, baromira megutállak. Két választásod van. Illetve három. Vagy változtatsz a gondolkodásmódodon, és elemi undorodat lebirkózva megpróbálod az emberekben észrevenni a szépet, a jót, a csodálatosa. Nem az embereket kell szeretned, hanem a bennük lakozó lelket, mely eredendően tiszta, és jó. Csak a világ sokszor kegyetlen behatásira való reakcióként váltak azzá, amik. Második lehetőség: feladva eddigi életed, vagyonodat a rászorulók közt szétosztod, és kivonulsz valahová az isten háta mögé, valami tibeti hegyi kolostorba, ahol több a hegycsúcs, mint az ember, és ott megpróbálsz törekedni a benső megvilágosodás irányába. harmadik lehetőség pedig, hogy továbbra is panaszkodsz a sorsod, meg az ilyen-olyan betegséged miatt. Ne higgy a dokiknak, ne engedd, hogy megbélyegezzenek, de legfőképp te ne bélyegezd meg magad, mintegy belenyugodva a ténybe, hogy ez, és ez a problémád. Próbálj meg változtatni önmagadon, elfogadóbb lenni. Próbáld megérteni a másik ember motivációit, érzelmeit, hogy mit miért csinál, hogy te mit csinálnál a helyében. Tarts egy házi kedvencet-aki mondjuk jobbik esetben nem ember (nálad mondjuk ez pozitív előrelépés lehetne :) )- próbáld megérteni a személyiségét. Ne úgy tekints az utcán banyatankot toló nénire, hogy létezésének egyetlen célja, hogy tolakodjon a buszon, hanem úgy, hogy ma is azért kelt fel ilyen korán, hogy a piacon friss zöldséget tudjon venni, amiből aztán finom életmentő levest tud főzni egyetemista unokájának, aki a kollégiumban két hete már csak kenyéren és vízen él. Egy szó, mint száz, csak pozitívan. Ez a hozzászólás is példája annak, hogy a totális ellenszenvből hogyan váltottam át segíteni akaróvá, miután belegondoltam a helyzetedbe. Az együttérzés sok mindent megold.

Nem muszáj velük élned, költözz ki Szibériába!

Figyelj szerintem menj el orvoshoz kezeltesd magad.Gondolj bele ha majd idõsebb leszel elmész dolgozni ott is nyilván emberekkel kell együtt dolgozni.Lesznek fõnõkeid kollegáid esetleg ha vendéglátásba fogsz dolgozni lesznek vendégeid.Es ha nem konikálsz emberekkel akkor soha nem fogsz találni nagyon munkahelyet ha még is akkor rövid idõn belül kirugnak.És igy nem nagyon fogsz tudni mibõl meg élni.Emberekkel mindenhol találkozol komunikálni kell különben sosem fogsz boldogulni az életben.Sosem lesz majd az életben mondjuk egy párod.Nem lesznek igy sose barátaid.Az egész életednek igy sok érelme nincs.Mindenhol utálni fognak es ki fognak közösíteni és életed végéig magányos leszel és egyedül maradsz.Minnél elöbb mebj el orvoshoz.kezeltesd magad mert ez igy sehol sem fog mûkõdni az életben hogy te utálod az embereket es nem komunikálsz.Ha gondolod irj ram nyugodtan szivesen beszélgetek veled.18/L vagyok.

Nagyon sok mindenben egyetértek veled, pedig én - tudtommal - nem vagyok Aspergeres. De én is utálom az embereket. Kivéve néhányat. Van egy barátom és egy-két egész jó barátnőm és ennyi. Nem egyszerű elviselni a többieket, én is sokszor kiakadok, de valahogy muszáj kibírni. :/ 21/L

Hát azért megbírkóztak ezzel egy páran. Nálad sokkal okosabbak is

Keress olyan munkát, ahol nem emberekkel foglalkozol. Én is mindig az ilyen típusú munkákat preferáltam.