Mindenki ellenem van, kilátástalannak látom a jövőmet, hogyan tudnám eltetelni a gondolataimat a pozitív irányba?

Készíts papírból egy nagyon hosszú szalagot, oszd fel annyi rubrikára, amennyi még hátravan a vizsgádig, tedd fel a falra a szobádban, és minden nap tépj le egyet.

Az érettségi a legtöbb embernek egy nagyon nehéz, stresszes feladat, az meg pláne ront a helyzeten, hogy mindenki, aki már túl van rajta, azt magyarázza, milyen könnyű volt, mert így ahelyett, hogy megkönnyebbülnél, hogy egyszerű lesz, csak még rosszabbul érzed magad (mert ha nem sikerül, akkor te bénább vagy, mint az átlag).

Sikerülni fog, ha egyedül felkészültél egy tantárgyra középiskolásként, akkor nem vagy egy elveszett gyerek, a "centivágás" amit javasoltam, arra jó, hogy lásd, hogy már csak egy icipici időt kell kibírni. Vannak sajnos ilyen intézmények, ahol a diáknak megpróbálják letörni az ambícióit, de neked szerencsére van egy tök jó fej osztályfőnököd, aki segít, ha baj van. Az igazgatóhelyettes valószínűleg azért kattant be, mert felvenni egy tanárt, aki téged vizsgáztat, nekik plusz pénz, és tudom, hogy az álmaidról van szó, de őt ez nem érdekli, neki csak egy diák vagy a hatszázból, akinek a személyes ambíciói miatt neki pluszmunkája van, valószínűleg egy kiégett pedagógus lehet. Persze ne legyenek illúzióid, ha felvesznek az egyetemre, azonnal felkerülsz majd a dicsőségfalukra, és kihasítják a "részüket" a sikerekből, ez midenhol így van, és jó undorító dolog :D

A pánikbetegségedre gondolom van egy kezelőorvosod, ezt vele kellene megbeszélned. Az pedig, hogy úgy érzed, senki nem szeret, egy ettől majdnem független probléma, amit nem fejtettél ki, úgyhogy ezzel kapcsolatban csak annyit tudok írni, hogy ha te szereted saját magad, akkor máris van egy ember, aki szeret :)