Miért érzem magam furcsán a felnőttek közt?

Nézz tükörbe, nem egy gyerek áll ott. Nézd meg a papírjaid, nagykorú vagy. Gondolj vissza arra amit elértél iskola, munka...

Egy nap többször is.

Párkapcsolat terén hogy állsz?

Félretéve a kis belsővilágod és fóbiáidat, szerintem a viselkedésed vedd figyelembe. Tehát ha azzal nincs gond, akkor semmivel sincs, és ezt tudatosítsd magadba. Ha meg gond van, akkor változtass.

Valószínűleg azért érzel így, mert nem nőttél fel teljesen, lehet valami hangsúlyosan gyerekes a viselkedésedben? Én arra tippelnék, hogy olyan szüleid vannak, akik nagyon sokáig helyetted rendeztek mindent, tehát nem avattak bele a felnőtt kor rejtelmeibe, ezért érzed idegennek. Nem korfüggő, mert van aki egész fiatalon képes belerázódni dolgokba és van aki felnőtt korban sem. Szerintem nincs erre különlegesebb gyógymód, pusztán az tenne jót, ha olyan élethelyzetbe kerülnél, ahol hozzászoksz az önállósodáshoz.

Figyeld meg mások viselkedését, és hasonlítsd össze a tiéddel. Pl. ha nálam természetes, hogy mindent anyúci csinál helyettem, de azt látom, hogy másoknál egyáltalán nem az, akkor tartanom kell attól, hogyha ez így folytatódik, az nem lesz túl jó a személyiségemre nézve.

Emellett az is lehet, hogy felértékeled a "felnőtt" szót, és azt hiszed, hogy valami komoly fogalom ez, ha valaki felnőtt, pedig nem az. Pl. ha én körbe nézek, akkor azt látom, hogy a felnőttek nem a "mindenttudó mentorok" szerepet töltik be, ők is nagyon sokat hibáznak, eleve előítéletesen tökéletesnek vagy bölcsnek ítélsz minden felnőttet. Én számtalanszor kellett tanítgassam a saját édesanyámat abban, amit épp ő nem tud, de én igen:) Szerintem mind emberek vagyunk, elmosódnak a határok fiatal és idősebb generáció között. Esetleg gondolj arra, hogy a felnőttek is valamikor gyerekek voltak.

Amúgy mit dolgozol?