Miért ellenszenves velem mindig a többi lány, ha semmi okot nem adok rá?
Miért lehet ez? Folyamatosan méregetnek engem mindenhol, néha be is szólnak, egyik sem akar velem beszélgetni, barátkozni. Nem köszöntenek fel pl. szülinapomon. A fiúk közül nagyon keveset érdekeltem eddig mint nő, de általában ők nem bunkók velem akkor sem, ha nem tetszem nekik. Inkább érdektelenek.
Elég fiús lány vagyok személyiségileg, nem szeretek szépítkezni és feleslegesnek is tartom, de persze az alap ápoltság megvan. Külsőleg a (khm...) csúnyácska lányok közösségét gyarapítom (az arcfelépítésem miatt - nagy áll, hatalmas orr, és vékony száj).
Huszonéves vagyok már, de ez középiskolás korom óta így van.
Rivalizáció és irigység kizárva, mert nem vagyok olyan, aki arra érdemes lenne. Akkor meg miért csinálhatják? Talán lenézésből és kisebbségi érzetből fakadhat ez náluk, mert nálam legalább jobbak? Ez egy reális elgondolás?
"Csak ámulok, milyen tömegtermékek... Ugyanolyan kinézet, ízlés, szabadidős tevékenységek, gondolatok, és hozzáállás az élethez jellemző mindre. "
"Oh look! Another special snowflake!"
Valószínűleg azért nem kedvelnek mert érzik rajtad, hogy csak azért mert ők nem ilyen "hű de egyediek" lenézed őket.
Yay, there's another friggin' jerk! 🙃
Egyáltalán nem nézem le őket. Ez abból következik, hogy szeretnék velük haverkodni! Különben nem írtam volna ki a kérdést, mert nem zavarna a hozzáállásuk. Ééérted? 🙃
#4 Lehet, hogy csak azért szeretnél velük haverkodni, hogy érezhesd, hogy rád figyelnek, nincs ennek semmi különősebb, más oka. Nekem is volt olyan “barátom”, aki lenézett, de mégis barátkozott velem, azért hogy ne legyen egyedül, szegény feje.
Innentől egyáltalán nem hangzik hízelgőnek az, hogy valakivel haverkodni akarsz. Nincs ebben önmagában semmi kedves. (:
Azért nem, kedves Summer Rain, mert nem találok olyat. Talán nincs is... :( Komolyabbnak tűnő lányoknak is adtam esélyt, végül mindről kiderült, hogy ugyanolyan felületes. (Amúgy az lenne jogos, ha a szépek nyitnának felém, a kontraszt miatt.)
Mondok egy konkrét példát a különbségre:
Én: -Néztem ma egy műsort, az M1-en, Esély a címe. Egyik kedvencem... Fogyatékos emberek mindennapjairól szól. Volt benne egy születése óta teljesen vak fiú. (Azóta elfelejtettem a nevét... de akkor még tudtam, és lusta vagyok most megnézni a NAVA-ban ): ). Mindössze 10 éves, és úgy dobol, mint egy hivatásos zenész! Kihasznált egy lehetőséget, ami maradt neki - és ki is teljesedett benne, nem is akárhogyan! Engem az ilyen emberek motiválnak. Ha akarod, elküldöm a műsor linkjét.
Ő: -Az jó.
És ennyi, de számos hasonló esetet tudnék még mondani.
azzal egyet tudok érteni, aki azt írta, hogy mert úgy érzik, hogy lenézed őket.
mondjuk én az ellentéted vagyok, mert lányos vagyok, a többiek is méregetnek, meg nem túl kedvesek velem, de én lef.s.m őket és szánalmasnak is tartom őket, mert buták mint a hátsóm. ja és nem is akarok velük barátkozni :'D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!