Összejönnétek egy ilyen emberrel?
Egy olyan emberrel összejönnétek aki másfél évet ült fogházban?
A története annyi, hogy nagyon rossz anyagi körülmények között éltek szüleivel, illetve kölcsönük is volt. Dolgozott, de az kevés volt, illetve szülei közül egyikük folyamatos ápolást igényelt, így a másik otthon volt vele mindig, és csak támogatást kaptak.
Kirabolt emiatt két kisboltot, de nem bántott senkit illetve a pénzt sem alkoholra vagy ilyesmire költötte, hanem számlákra, ételre stb.
Megbánta nagyon a tettét, mikor megismertem utána pár héttel mesélte el a történetet, nem akarta titkolni előttem, először én is gondolkodtam rajta, de én megértem, mármint olyan értelemben, hogy kilátástalan volt a helyzete és amiatt tette, hogy ne kerüljenek az utcára szüleivel.
Nem bántott senkit közben.
Mára van viszonylag jól fizető állása, illetve rendeződtek a dolgai.
Alapvetően kedves, aranyos ember nagyon, és könnyen lehetne köztünk akár komoly kapcsolat is.
Eddig csak úgy beszélgettünk mint két ismerős vagy barát, de tegnap egy csokor virág társaságában hívott, hogy menjek el vele a hétvégén vacsorázni, igent mondtam neki, és érzem is, hogy mik a szándékai, csak nem tudom, hogy hagyjam, hogy engem is az érzéseim vezessenek, vagy finoman inkább rávezessem, hogy barátok maradjunk.
Igazából azt nem tudom még, hogy szülőknek is miként lehetne ezt elmondani, mert titkolni semmiképp sem akarnám.
Szívem szerint én folytatni szeretném a dolgot.
Én 21 vagyok Ő 26 éves.
Elsősorban lányok/nők válaszát várom, de persze mindenki véleményét szívesen fogadom.
Könnyen ítélkezik az ember, amikor stabil, rendezett az élete. De vajon ki hogyan cselekedne hasonló helyzetben? Vagy mondok durvábbat: ha az lenne a tét, hogy egy családtagod éhenhal-e, te lopnál, vagy hagynád, hogy valaki éhenhaljon?
Nem, nem helyes a rablás, félre ne értsen senki! Csak baromi könnyű a monitor mögül, 150 ezres fizetéssel a zsebben ítélkezni. Vannak olyan élethelyzetek, amik sajnos felülírják a szabályokat.
Az aljasságot, erőszakot, és bántalmazást maximális mértékben elítélem, de most attól, hogy valakit a szükség rávett, hogy erőszak és áldozatok nélkül raboljon, amiért aztán meg is bűnhődött, úgy gondolom, emberileg teljesen tolerálható.
Régóta ismered? Sokat találkoztok, akár kettesben, akár társaságban? A mostani munkahelyén mióta dolgozik? Korábbi kapcsolatairól szokott mesélni, ha igen, mit mond, miért lett vége, ő mennyiben érzi magát érte felelősnek? Ezek fontos kérdések, amiket meg kell válaszolnod magadnak, ne engedd, hogy elvakítsanak az érzések, igyekezz kritikusan vizsgálni.
Minden ítélkezés nélkül kérdezem, de biztos vagy abban hogy igazat mond a múltjával kapcsolatban? Akár magát a cselekményt, akár az indítékot illetően. Vigyázz pl olyanokra, hogy nem akar-e túl hamar elköteleződni, nem jelenti-e ki túl hamar, hogy ez egy komoly kapcsolat, mennyire tiszteli a barátaidat, a munkádat, a sikereidet, nem keres-e túl sokat, akár telefonon, akár messengeren stb ha nem vagytok együtt, hogy reagál, ha nem válaszolsz, nem veszed fel a telefont stb... nem akarok vészmadárkodni, csak tényleg nagyon óvatosnak kell lenned. A rablás mindenképp egy súlyosan antiszociális tett, gondold el, ezt megtervezni, beszerezni a fegyvert, végigcsinálni, ahogy írod, ráadásul nem is egyszer, tehát utána is volt benne elég lélekjelenlét, hidegvér, hogy megismételje. Nagyon gondold végig, hogy mit gondolsz arról, egy egészséges ember képes-e hidegvérrel végigcsinálni mindezt. Ha a legkisebb hazugságon kapod, akkor semmiképp se menj bele. Én voltam hasonló helyzetben, igaz súlyosabb volt a bűncselekmény, de ott is volt racionálisnak tűnő magyarázat (a családját védte, fiatalkorú volt stb...) hittem neki, szerettem, az egész világgal szembe mentem volna érte, mert elvakítottak az érzelmek, aztán mégis azon kaptam magam, hogy a hajamat rángatják és ököllel vernek a nyílt utcán.
Köszönöm szépen a válaszokat.
Kedves utolsó először írnék Neked. Két és fél éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, illetve a történet amit elmesélt is stimmel, mert picit utánajártam a dolgoknak és valóban az történt amit mondott.
Régi kapcsolatairól nem kérdeztem, nem éreztem túl illőnek ilyesmiről beszélni.
Illetve ami fontos még, nem is valódi fegyverrel tette, csak a látszat volt a lényeg.
A vélemények ahogy olvasom azért megerősítenek benn, hogy próbáljuk meg, szerintem így is teszek. :)
Köszönöm mindenkinek még egyszer. :)
Utolsó vagyok. Ha úgy érzed, próbáld meg. Úgyis mindig gyötörne, hogy mi lett volna, ha....
De azért légy óvatos!
Sok boldogságot Nektek!
Nem ítélem el.
Azon persze gondolkoznék, hogy összejönnék-e vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!