Ti mit szólnátok, ha lenne egy olyan ismerősötök akinek annyi pénze lenne hogy akár szigetet is tudna magának vásárolni?

A másik ember sz.rjai után irigykedni az egyik legpr0libb szokás szerintem.

Engem nem érdekelne.

A fél világ tehetős,akkor most legyek depis?

Normális kultúrember a saját életét építi,nem pedig más pénzét lesi.

én minden ismerősömet utálom...

nem utálnám kevésbé, azért mert pénzes

Nekem van egy öreg milliárdos ismerősöm, nagyszüleim barátja, régen segítettünk neki szüretelni a szőlőben, de ő is ugyanúgy dolgozott mellettünk, nem csak dülleszkedett, pedig megtehette volna..öreg kora ellenére maga műveli a gyümölcsösét és vadászni jár. Tisztelem és becsülöm, mert ismerem a történetét, régen egyszerű ember volt aki a piacon árult (már nem tudom mit de asszem gyümölcsöt) Az ilyen embert nem utálnám semmi féle képpen, hiszen saját erejéből illetve ügyességéből/szorgalmából lett gazdag..csak az irigy és tenni nem akaró emberek utálják az ilyeneket, mert egyszerűbb lehúzni valakit, mint hogy küzdjenek azért, hogy ők maguk többre vigyék az életben.

Aki meg tisztességtelenül gazdagodott meg azokat azért nem utálom, mert inkább arra használom a felesleges energiámat, hogy gondolkodjak, én mit tudnék lopni :D

A környezetemben csak olyan pénzes emberek vannak akik beleültek a jóba.Utálni nem utálom őket de irígy vagyok elismerem.

Ráadásul végtelen buták és nem tudnak előre gondolkodni.Csak a mának élnek, két kézzel szórják a pénzt, a nagyzolás határtalan.

Teljes amnéziában szenvednek pedig még néhány éve tőlem kértek kölcsön..

Meg se fordul a fejükben, hogy az a zsíros állás a látszatmunkával,amibe a jó ismerősük, rokonuk betolta őket nem biztos, hogy örökké fog tartani.

ugyanmár,

én meg testőrök nélkül mozgok bárhol, az nem érték?

vagy, hogy olyan társam van aki vállal gyereket?

vagy...