Mért van az, hogy mindenkinek csak addig vagyok érdekes amíg nyújtok valamit?

Ja, olyan is van, hogy köszi és teljesen természetes. Van aki addig segítteti magát telefonon, hogy lemerül az összes telefon a házban. Este 11 -kor még nincs vége. Aztán hoz a másfél liter pálinkát vagy kéthavonta köszönetképpen. Hiába mondtam már neki bármennyiszer, hogy nem szeretem, nem is iszom meg, hát ennyi csak elfogy... igen rendes vagy. Már nem győzöm kinek odaadni. Van aki ad borravalót 2-3.000 forintokat. Elvileg sok, de ha akarok valamit ki mozdul már meg ennyiért? Senki. Valahogy mindig az a vége, hogy megrendelem az anyagokat aztán megcsinálom magam. Ja lenne persze aki eljönne segíteni, de mire nekiállna megiszik hétszázhetvenhét kávét, elszív kétszer annyi cigarettát és minden mozzanatra van valami ötlete hogyan kellene másképp, később amihez per pillanat nem kell erőfeszítést tenni. Ennyi erővel aztán inkább megcsinálom magam gyorsabban. Viszont ha én megyek segíteni valakinek azt mondom 8 órára ott vagyok, akkor 8 órára ott vagyok. Felöltözve, megreggelizve. Sajnos a családomba se érzem azt a fene nagy tenni akarást. Feleségemnek minden jó ahogy van, ha nem jó akkor elszenvedi, ha jó élvezi, de ha csinálom, kitalálom lesz belőle valami, ha nem nem. Gyerekem meg az abszolút véglet. A tökélyre fejlesztette hogy lehet mindent később, máskor, soha, most nem csinálni, de lehetőleg mással csináltatni. Tegnap jó idő volt, sütött a nap, mondom gyere kisfiam csináljunk valamit az udvaron. Hát, ő most éppen lejátszaná a mai egy óra számítógépezését - ennyi van engedve - aztán majd utána. Mondom neki utána hideg lesz, meg besötétedik. Megmagyarázta, honnan veszem, hogy ez ma is így lesz. Oké, hogy így szokott lenni, de ma biztosan nem így lesz. Hát úgy lett, a fejét nem dugta ki mi van az apjával. Közben egy fazon lóg a telefonon, hogy elvállalt egy rendszer karbantartást - nem ért hozzá, de ezt eltitkolta - persze nem megy neki, nem bír vele, bajban van. Nem véletlen nem vállalok ilyet, mert pontosan tudom hogy egy kalap sz.r ez a dolog, de így aztán mégis nekem kell kitalálni mi van vele, csak hát max. baráti kézfogásokért. Babérokat meg majd learatja más, meg nyilván a pénzt is felveszi nem utolsó sorban. Közben akarok egy 7 méteres kerítést, hogy a kutyának legyen helye, 3 hete csinálom aztán az oszlopok állnak csak. Mert ebből a sok munkából oda nem jutottam érdekes módon, hogy hívjak valakit, elmondjam mit akarok aztán odatolok neki 200 -at aztán foglalkozzak a saját dolgommal. Nem tudom mi van, hogy ez egy ilyen világ, vagy csak én vagyok ilyen mérhetetlenül ostoba?