Ez tényleg csak az a tipikus tini dráma lenne?

Az van, hogy úgy érzem kb. senki sem tud megérteni. Anyám állandóan azt mondja, hogy hagyjam abba a nagylányoskodást és ez annyira fel tud idegesíteni, amikor már sütök, főzök, egész lakást kitakarítom, jól tanulok,igyekszem a legtöbb dologban segíteni neki meg Úgy az egész családnak, amiben csak tudok, akkor miért mondja (szándékosan) ezt? Most így is teljesen ki készülök mert ezerrel tanulni kell ja és akkor még 14 évesen döntsem el, hogy mivel akarok foglalkozni egész hátralévő életemben. Na meg az osztályban is... Nem tudom, hogy csak én érzem-e, de annyira gyerekesek mind. Najó nem mind, de úgy kb. Nem is az, hogy gyerekesen inkább éretlenek és meggondolatlanok. Introvertált személyiség vagyok, nagyon nehezen barátkozom, de persze van egy legjobb barátom, de úgy érzem, hogy soha senki nem fogja megérteni az én gondolkodásmenetemet,őt kivéve,de néha ő is csak kioktatni tud és már annyira elegem van. Gondolom nem én vagyok az egyetlen ezzel kapcsolatban és azt is tudom, hogy az életben ennél vannak sokkal nagyobb problémák is.