Komolyan ez az élet? Ennyi az egész? Ennyire? (17f)

Szerelünk a házban, és arrébb akartam tolni az ágyat mert nem fért be a Létra, de ahogy elkezdtem tolni, kitört az alja, be vertem a fejem az ajtókilincsbe, rám borult a letra és tarkon bszott, szédültem, fel álltam es be vertem az ajtofelfaba is, erre anyámék csak annyit mondanak hogy "Gratulálok. Be emelni nem tudtad volna?"... Le ülök mert szédülök, pihenek v valami, azóta is, fáj a, fejem és időnként meg szédülök, de Senki nem volt képes még csak megkérdezni sem, hogy "Hé, jól vagy?" vagy bármi.. Komolyan ez az élet? Ennyire leszarja még az ember saját családja is mi van vele? Én állandóan kerdezgetem h mi a jo anyjuk van velük, az osszestol, sosem kérdeznek vissza, állandóan luffognak minden kis sz.rra.. Ez lenne tényleg az élet? Mert ha tényleg, hát.... Inkább akkor hagyjuk.