Létezik olyan hogy "legjobb haver"-ság?

A haver ez esetben lehet a legjobb barát szinonimája, a legjobb barát pedig az, akivel mindent meg tudsz beszélni, akire mindig számíthatsz, akivel egy csomó közös élményetek volt / van együtt.

A mai világban sajnos már van, aki a barát szót egyszerűen cikinek tartja (hallottam már ilyet), és használja inkább helyette a haver szót.

De vonatkozhatsz arra is, hogy "szoktunk járni inni, bulizni a haverokkal", tehát ebből a szempontból a legjobb haver az, akivel a legjobbakat bulizol.

Tizenéves korom közepén fontos volt, hogy definiáljam magamban ugyanezt a kérdést. Rájöttem, hogy a számomra "legjobb havernak/barátnak" tartott személytől kizárólagosságot várok el, mert azt tőlem is megkapja, és ez biztos vice versa. És amikor azt tapasztaltam, hogy az ilyen megkötések nem működnek, soha nem magamat okoltam, hanem akivel szemben én ezt éreztem.

Aztán rájöttem, hogy egy kapcsolatban az a legcsekélyebb dolog, hogy a másik mit gondol rólam. A személyiségén belül a hibáit is elfogadjuk, és ha ez így működik (tehát mellettem marad), akkor teljesen mindegy, hogy mit gondol rólam. Ha nem akar (helyesen) megváltoztatni, akkor elfogadott és mindennel együtt szeret. Egészen más tészta, hogy én hogy szeretem, vagy nekem milyen (minőségű) barátom is ő, az csak az én részem a kapcsolatban.

Aztán rájöttem, hogy általában az emberi kapcsolatok dinamikusak: az egyik fél mindig több/nemesebb érzéseket közvetít a másik felé, közben a másik épp lazábban veszi az egészet. Szerencsés esetben ez a felállás periodikusan változik és így kialakul az egyensúly szépen, nem válik egyoldalúvá a kapcsolat. Akár egy Yin-yang szimbólum. Ez persze már az emberi párkapcsolatokra is igaz.

Ha érted, amit írtam, akkor nem gondolkozol tovább azon, hogy a legjobb haverodnak mi a véleménye rólad, mert ez a kapcsolatotokban egy huszadrangú kérdés.