Huszonéves korban normális hogy az ismerőseim alig érnek rám, találkozni velem?

emberfüggő. én például egy jó ismerősömre akkor is szakítanék időt, ha hulla fáradt lennék. mindenkinek arra van ideje meg energiája, amire akarja.

én is ilyesmi beállítottságú vagyok, mint a kérdező. soha nem lenne gond beülni az autóba, és 100 km-re elmenni, ha valakinek lenne ideje, de a legjobb, hogy még városon belül sem megoldható, mert mindenki olyan rohadtul elfoglalt hétfőtől vasárnapig nonstop.

nyilván van egy határ, ami érthető, de olyan nem létezik, hogy soha egyetlen percük sincs, amikor azt mondják, hogy jó, most van időm rád is.