Miért kell nekem mindig azon aggódni ha találkozok valakivel, hogy lesz-e miről beszélni, nem lesz-e kínos csend egy idő után?

Mások ugye találkoznak aztán lazán elbeszélgetnek jó sokáig, de velem nem ez van. Épp elég kiagyalni hogy mit is mondjak az adott embernek, miről is beszéljünk. Jobb esetben ő is hoz fel dolgokat. De hát idővel ígyis-úgyis elfogyhat a téma, és akkor jön a kínos csend, és mindig már előre erről tartok hogy az lesz és akkor zavarja majd az a másikat. Mert engem a csend se zavar, úgy vagyok vele hogy nem kell folyamatosan beszélni. De a legtöbb embernek kínos ha csend van, úgy veszem észre