Mi a véleményetek?

Nem merek társaságban beszélgetni, mert kényelmetlenül érzem magam. Ha valamit elrontok, simán sírva fakadok. Csak nagyon nehezen bízok meg másokban, mert állandóan ki voltam közösítve és nem egyszer előfordult, hogy a rólam megszerzett információkat ellenem használták. Gyűlölöm az osztályomat mert mindig én vagyok a bűnbak akit szórakozásra bármikor elővehettek. Mert más vagyok, és nem szeretek okos telefonozni, nem szeretem a pop zenét, lusta vagyok tanulni. Valahányszor otthon a szüleim politikáról beszélnek rosszul leszek attól, hogy csak arról megy a vita, ki hogy vág át kicsodát. Nem tudom ki vagyok valójából, mit érzek, de valahogy nem tudom elfogadni a jelenlegi világot. Rengeteg emberben az ellenséget látom de nem tudom miért. Közben meg olyan ostoba vagyok, hogy megbocsátok nekik, sőt még néha segítek is nekik. Nem szeretem magam, ezért történeteket találok ki, és a főszereplő helyébe képzelem magam. Sokszor csak az vigasztal, ha zenét hallgatok, írok vagy rajzolok. Többnyire az érzelmeim befolyásolják a viselkedésem, ezért hajlamos vagyok durvábban beszélni másokkal a kelleténél. Valahányszor ezeket a problémáimat fölsorolom magamnak előtörnek a könnyeim. Normális ez? Lehet hogy depressziós vagyok?

Szabadidőmben írok, olvasok zenét hallgatok vagy pedig rajzolok.