Gond az, hogy úgy érzem, nem találom a helyem a korombeliek között?

Megpróbálom rövidre fogni...

Tömören, úgy érzem, hovgy egyszerűen nem illek bele abba a közösségbe, ahol vagyok. 18 leszek, de alig van olyan, akivel tudnék egy jót beszélgetni, mert nincsenek olyan emberek az ismerőseim/osztálytársaim között, akikkel azonos lenne az érdeklődési körünk. A legtöbb ember az osztályomban infantilis és ez rendkívül bosszantóvá kezdett válni az utóbbi időben. Nem akarok hisztisnek tűnni, sem merevnek, de számomra eléggé megterhelő és fárasztó azt hallgatni, hogy 18 éves lányok folyamatosan visítoznak (van olyan, hogy az óra közepén, és emiatt figyelni nem lehet tőlük, a tanár pedig nem szól rájuk) és úgy viselkednek, mint a kisgyerekek. Van egy lány az osztályomban, aki konkrétan a padon fetreng és állathangokat ad ki, hogy felhívja magára egy srác figyelmét (nem túlzom el, ez teljesen komoly). Amikor már rendkívül belefáradtam, hogy egész nap csak a hangzavar megy és már én érzem magam kellemetlenül a feltűnési viszketegséggel küzdő lány miatt, és szóvá teszem, hogy viselkedjenek már, óra van és fejezzék be a visítozást és az üvöltözést, vagy éppen szünet van, szeretnék kicsit pihenni és beszélgetni a mellettem ülő barátnőmmel (van olyan, hogy nem hallom őt, olyan hangosan sikítoznak), akkor pár nap múlva visszahallom, hogy én vagyok a negatív, merev és a közömbös. Negatívnak by the way azért neveznek, mert nem vagyok hajlandó velük együtt sikoltozni, amikor összeülnek egy asztalhoz, és mivel nem csinálom azt, amit ők, unalmasnak tartanak.

Én nem akarok senkit bántani, vagy lenézni, de szerintem 18 éves, csaknem felnőtt embereknek különb módon illene már viselkedni. Nem értem, hogy miért velem lenne azért a baj, mert én szeretek normális hangszínben, kedélyesen elbeszélgetni a barátaimmal úgy, hogy közben nem zavarok másokat. Ugyanakkor kezd kissé elegem lenni abból, hogy engem neveznek "negatívnak" azért, mert csendesebb vagyok. Való igaz, hogy sokkal visszahúzódóbb és eléggé introvertált személyiség vagyok, azaz mások a szokásaim, mint a mai átlagnak, de valahogy engem nem vonz az, hogy 10 ember társaságában üljek és vigyorogva beszélgessünk a semmiről. Bár én sem vagyok igénytelen, felteszek egy minimális sminket minden nap és igyekszem csinosan öltözködni, egy idő után már bosszantó, hogy folyton a körmökről, hajról, ruháról, divatról van szó.

Nem akarok minden apró kis dologról panaszkodni, de számomra megterhelő az, hogy sosem esik szó komolyabb témákról, hogy ennyi idősen nem érdeklődnek emberek fontosabb dolgok iránt. Nekem hiányzik az, hogy valakivel belemélyedjek egy komolyabb, nehezebb kérdésbe. Valahogy mintha mindenki csak a felszínes dolgokra figyelne és nem érdekelné őket, hogy az élet sokkal több és másoknak ezerszer nagyobb problémáik vannak, mint a sminkek. Azt is már kissé felháborítónak tartom, hogy tőlem elvárják, hogy elviseljem a sikoltozást - ami egyébként nemcsak engem zavar az osztályomból -, de az én véleményemet sok esetben nem tisztelik, vagy nem érdekli őket.

Alig várom, hogy egyetemre mehessek, és ott kialakítsak egy baráti kört. Bár én nem érzem rossznak, hogy erre vágyol, sokszor megfordul a fejemben, hogy talán akaratom ellenére tényleg merev vagyok és 17 évesen még "gyerekesebben" kellene viselkednem. De valahogy nem az én stílusom az, hogy folyton vásárolni járjak, meg hogy folyton a ruhákról beszélgessünk és minden harmadik másodpercben egymásba karolva nevetgéljünk, énekeljünk és visítozzunk. Nekem ez nem "menőnek", hanem infantilisnak és értelmetlennek látszik. Úgy érzem, az én ízlésvilágom, stílusom és elképzeléseim nem illenek bele egy olyan környezetbe, ahol ez a divat. A gond ráadásul, hogy még két és fél év hátra van... ha ez nem változik, aggódom, hogy teljesen elszigetelődök, amit szintén nem akarok. Bár van olyan, akivel jóban vagyok az osztályomból, az illetőnek a személyisége, életritmusa és szokásai eltérnek az enyémektől, ráadásul már van egy kialakult baráti köre ezért ő inkább velük tölti ideje nagy részét, csak az iskolában találkozunk szinte, ritkábban megyünk el ketten különböző helyekre (amilyen sok elfoglaltsága van, nem is tudunk nagyon egyeztetni egy napot és időpontot, hogy több órára elmenjünk valahová).

Mit tudtok mondani? Mással is volt olyan, hogy úgy érezte, nem illik bele egy nagyobb társaságba? Szerintetek gond az, hogy az idősebbek között jobban érezném magam?

Előre is köszönöm a válaszokat.