Gáz ha általában egyedül töltöm a hétvégéket, alig van társasági életem?
Idáig is így volt, de mostanában kezdett el zavarni. Nem is konkrétan az, hogy egyedül vagyok, hanem hogy mit gondolnak erről mások.
Mert a korombeliek ide-oda mennek, bulikba, vásárolgatni, egymáshoz, én meg egy hónapban egyszer, max kétszer megyek barátokkal moziba vagy korizni, vagy a másikhoz egy napra.Hétköznap együtt vagyunk durván 7-tól 3-4-ig, mert suli után is szoktunk mászkálni a városban 1-2 órát, de a hétvégéket általában egyedül töltöm ami jó érzés, mert feltölt, de mégis zavaró.
Introvertált vagyok, nincsen sok barátom, kettő közelebbi van, de ő egy órára laknak kocsival, busszal nem is nagyon tudunk a másikhoz menni csak sok átszállással és sétával, ez kicsit bonyolult.
Idáig ez nem zavart, hiszen szeretek egyedül lenni, filmezni, olvasni, edzeni itthon, vagy a családommal lenni, de mostanában el szokott fogni egy hiányérzet, hogy szívesen mászkálnék a városban csak úgy valakivel, vagy nagyon szeretnék kondizni menni például, de nincs kivel. Például most is süt a Nap, jó idő van, és nagyon szeretném kihasználni ezt a tavaszias időt, csak megint itt a kérdés hogy mit csinálhatnék?
Szeretnék itt a közelben barátokat szeretni, de nem tudom hogy csináljam, egy kis településen lakom, ahol a bolton vagy utcán kívül nem nagyon lehet emberekkel összefutni.
Viszont szeretnék ismerkedni, mert így párkapcsolatom se lesz sosem ha folyton itthon ülök, akármennyire is kényelmes.
Mit tegyek? Várjam meg amíg végzek? Nemsokára 18 leszek, Pestre megyek majd egyetemre, ott hátha több lehetőségem lesz ismerkedésre.
Csak az a baj hogy elég szótlan vagyok meg nem az a tipikus pörgős, társasági ember, kicsit félek hogy mi lesz így velem, nem akarok egyedül maradni, elég szeretethiányos lettem és hiányzik a társasági élet introvertált léttemre.
17/l
Ha valami világvégi zsákfaluban laksz, akkor menj továbbtanulni egy nagyobb városba, pl. Győr, Pécs, Budapest. Szarból nyilván nem lehet várat építeni.
A fő kérdésedre válaszolva: senkit nem érdekel, egyéni szocprobléma. 17 évesen még nyilván nem izgat téged, na de mikor már idősebb leszel, 30 körüli és full egyedül vagy, na akkor akkor szar lesz.
Nyitni kell az emberek felé, mosolyogni, beszélgetni, programokat csinálni. Nem egy atomfizika.
Oda fogok menni, de addig még van egy pár hónap.
Gondolom neked nem egy atomfizika, de én más beállítottságú vagyok. Szerinted nem próbáltam nyitottabb lenni? Hiába vagyok mosolygós, megyek oda beszélgetni valakihez, nem tudok felesleges dolgokról csacsogni, nem szeretem az értelmetlen, semmitmondó beszélgetéseket. És hiába próbálkozok, gondolom ez látszódik rajtam, mert az emberek nem szeretnek odajönni hozzám csak úgy beszélni bármiről hiába vagyok mosolygós.
Hogy csinálhatnám természetesebben az ismerkedéseket? Lehet valahogy képezni magunkat ezekre a "small talk"-okra, hogy úgy tűnjön mintha élveznénk?
Az ember társas lény. Mindazonáltal mindenkinek szüksége van magányra is. Kinek többre, Kinek kevesebbre. Van, aki csendes horgászatban találja meg a pihenést, van, aki üvöltő koncertekben, tolongásban, tömegben tud kikapcsolódni.
Azt csakis te döntheted el, hogy neked mi fekszik jobban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!