Szakemberhez kéne fordulnom?

Kisebb koromban is volt, hogy feszengtem emberek között, de ez mára már teljesen kihatott az egész életemre. Irtózatosan zavaró.

Sosem voltam egy társasági lény. Ha valaki ismerőst megláttam egy nyilvános helyen, köszönés nélkül elmentem mellette, inkább levegőnek néztem, minthogy köszönjek. Volt, hogy anyukám elküldött a közeli boltba, de nem mentem el. Először csak a lustaságra fogtam, de aztán elkezdett megfogalmazódni bennem a valódi ok. Az úton való átkelés. Nem is maga az átkelés, mert ha nem jön autó, simán átmegyek. Viszont ha autó enged előre, borzasztóan kellemetlenül érzem magam, olyannyira, hogy még inteni, sőt még biccenteni sem biccentek felé, amit sokan bunkóságnak ítélnek meg. Ezek után, hogy megköszönés nélkül elhagytam a terepet, óriási bűntudat keletkezik bennem, ami elkísér akár a nap végéig.

Iskolában még rosszabb a helyzet. Már azon voltam, hogy befáslizom a kezem, mert akaratlanul is kapargatom a körmöm melletti bőrt, ami baromi sokszor gyullad be, vagy vérzik emiatt. Osztálytársaim közül, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy kinek köszönök.

Ma bérletet voltam vásárolni, nem először. A gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom, azt hittem, hogy el fogom hányni magam. Anya is ott volt, mert persze egyedül még sétálni sem merek, és azt mondta, hogy már ijesztő, hogy mennyire feszengek ilyen kis dolgoktól.

Ez teljesen elgondolkoztatott, és rájöttem, hogy változtatni akarok. Szakemberhez kéne fordulnom?

14/L