Tásaságfüggőként közömbös lettem az emberek felé, hogy lehet ez?! 21/F

Nem tudom senkinek sem kibeszélni ezt és nem is akarom a környezetemben, szóval itt teszem. :)

Nagyon elvagyok keseredve, az emberek szeretnek, mindenkivel elvagyok, nagyon ritka, h nem jövök ki valakivel. Ám mégis egyedül érzem magam, sosem èrzem azt, h szeretnének(ehhez hozzájön gondolom, h nem volt még rendes párkapcsolatom, elvált szülők) azt veszem észre magamon, h arra vágyok, h szeressen ez számomra nagyon szánalmasan hangzik és csak most kezdtem ezt elfogadni. Most egy számomra elég nehéz élethelyzetben vagyok, dolgozok és mellette tanulok magamnak újraérettségire, az ismerőseimnek is megvannak a saját tennivalói, szóval nem nagyon van, h elmenjünk bulizni vagy csak vmi kis összejövetel legyen,azonban azt érzem kicsit paradoxmódon, h nem is hiányzik, ha találkozok vkivel tökre várom, de ahogy ott vagyunk rájövök, h totál közömbös vagyok és nem nagyon érdekelnek az emberek. Meghallgatom másnak az életét és kész. Én régen mindig a izgőmozgó, mindenért lelkesedő ember voltam, de ez valahogy kihunyt belőlem. Most totál ósszevissza hantázok am, és csak leírom a dolgokat, amiket érzek. Csak a tanácsotokra lennék kíváncsi mit csinálhatnék ezzel? Volt mással is ilyen,hogy lábalt ki ebből? (Meg annyit hozzáteszek, h kifelé nem mutatok semmit, nem akarom lehúzni azt a pár embert, akivel van kapcsolatom, nem is gondolnák, h nekem ilyeneken jár az agyam.)