Nekem miért nem lehet egy olyan barátom, akivel rendesen el tudok beszélgetni? Miért csak olyanok vannak, akikkel nem lehet?

Több éve már csak két olyan "barátom" van, akikkel el tudok menni nagy nehezen pl. kocsmába (mert bulizni nem szeretnek), de oda is csak úgy, hogy én ajánlom fel, maguktól fel nem ajánlanák. Amikor oda elmegyünk vagy akárhol máshol "beszélünk" mindig csak az van, hogy csak én beszélek végig, minimális a reakciójuk és őnekik eszük ágába nem jutna feldobni egy témát, vagy legalább valamit nyögni arra, amiről már egy 5 perce beszélek folyamatban, mert kerülném a kínos csendet. Nagyon idegesítő és már nagyon unom!! Ők egymással is ugyanannyit beszélgetnek, mint velem, úgy hogy nincs az, hogy mondjuk kiközösítenének, mert akkor eleve nem jönnének el, ha hívom őket pff még szép, hogy eljönnek, mivel sehova nem jár egyik sem, csak akkor ha én hívom őket. Új barátokat az egyetemig viszont nem tudok szerezni, mert a sulim egy porfészek, tele van cigánnyal. Én nem vagyok az, van is (sajnos) több olyan, akivel ott tartanom kell a kapcsolatot, mert inkább velük legyek, mint ellenük, na mindegy.. A lényeg az, hogy csak erre a két nyomorultra vagyok utalva. De amitől betelt a pohár, az most szilveszterkor történt.. Velük "kellett" töltenem a szilvesztert, mert különben otthon töltöttem volna. Nem számítottam amúgy sem tőlük egy nagy bulira, mert csak akkor ered meg valamennyire a nyelvük, amikor isznak, de hogy ekkora nagy csalódást okozzon, arra nem számítottam. Készítettem egy yearmix-et, három napig csináltam, csak azért, hogy megmutathassam nekik, és hogy megalapozzam a jókedvet (ne csak piával), de az egyik jobban sz*rt bele, mint a másik. Az egyik gépezett végig, a másik meg ott unatkozott, de kib*szott látványosan (elnézést, de így visszaemlékezve megint fel ment bennem a pumpa) és erre fogta az egyik, aki olyan nagyon unta magát és felhívta az egyik ismerősét és csak úgy kijelentette, hogy most találkozni fogunk vele, meg sem kérdezett, hogy nem-e baj, vagy hogy nem-e esik k*rvára rosszul nekem ez, hogy ennyire sz*rik arra, amin ennyit kínlódtam meg rám, de oké mondom jól van, lenyeltem. Ezután végig le sem sz*rt engem, azt a minimális tiszteletet nem adta meg nekem, amit én neki mindig megadok. Ha unja magát velem akkor oké, mondja meg, hogy nem veled akarok szilveszterezni és akkor erre azt mondtam volna, hogy oké, ez így korrekt, de az hogy elb*ssza az én szilveszteremet is ezzel, annak végképp nem láttam semmi értelmét.

Másik sztori: tavaly nyáron fellépett Szigeten a kedvenc előadóm és mondom erre mindenképp el kell mennem. Első fesztiválom volt, ennek a kettő "barátnak" nevezett személynek is ez volt az első (velük kellett mennem, mert inkább velük, mint egyedül, bár így utólag már nem vagyok benne olyan biztos) és két napig voltunk ott. Tudjátok, milyen sz*r érzés volt, hogy mindenki ott jó kedvű, bulizik a barátaival, beszélgetnek jókat velük, gátlástalanul szórakoznak, én meg ott ülök egész nap a kib*szott sátor előtt ezzel a két UNALMAS senkivel és semmit nem csinálunk? Én nem tartom magam menőnek, de basszus nem egy világbajnok lúzer ismerősöm jobb fej, mint ezek.. És akkor most mindenki azt mondaná, hogy miért nem becsülöm meg ezt a kevés embert aki mellettem áll, amikor hívom őket.. hát már rohadtul nem ez a helyzet. Többször hátba szúrt az egyik, elárult és egy kicsit sem tisztel engem. Levegőnek néz, vagy egy lúzernek vagy nem tudom, annak ellenére, hogy én mindent megteszek annak érdekében, hogy jó legyen a viszonyunk és mindig próbálom biztosítani a jókedvet meg a témát, elegem van... csak én járok így??