Hogyan értessem meg velük, hogy szeretek egyedül lenni?

Az van, hogy én egy nagyon magamnak való ember vagyok. Szeretek befelé fordulni, nem szeretem a társaságot, jobb szeretek 1 emberrel beszélni mint 2-vel vagy annál többel. Nagyon sokáig piszkáltak érte, mostanság is, hogy milyen antiszociális suttyó vagyok, mert társaságban nem szólalok meg, csak ritkán, ha valami releváns mondanivalóm van. Sokáig változtatni akartam rajta, mert kényelmetlenné tették a dolgot ezek a beszólások. Most 22 éves lettem és egy ideje úgy vagyok ezzel, hogy én ilyen vagyok, minek változtassak? Szeretem, nyugi van és magammal és a Párommal vagyok elfoglalvan, lassan már 1 évtizede. :D

Van rajtam kívül hasonló "defektesnek" ítélt ember? Miért kötelező nekem folyton társaságban lógni?

Szerintetek ennyire gáz tényleg? Én teljesen megvagyok magammal, a Párommal és max egy baráttal - akit inkább tekintek havernak.