Mi a legkinosabb dolog, ami történt veletek az utcán, mások szeme láttára?

Nagyon fiatal voltam, keresztanyáméknál nyaraltam. Ők gazdagok, én a szegény rokon. Ott ültem először rendes kerékpàrra. Elvittem egy körre. Az utcán megláttam egy srácot, megtetszett, utána fordultam....éa telibe talàltam teljes erőből egy villanyoszlopot. Naná, hogy a kerékbe is lett egy 8-as....

Megintcsak tinikorom elején járunk. Mentem haza suliból gyalog. Unatkoztam ezért beszélgettem magammal, azt hittem senki nincs körülöttem. Tévedtem. Ja és faluban laktunk. Tippelj ki lett a falu bolondja? :D

Haza fele mentem sulibol.Járdán volt egy nagy nejlon folia darab ,amit ki fujt a szél konténerböl.

Laza voltam nem kerültem ki hanem rá léptem.Mikor jobblábal is lépni kezdtem be akadt a lábam foliába .Sikerült pofára esni.Ha jol tudom senki nem látta:D

Amióta megnőttek a melleim, rendszeresen villantok a strandon. Már-már hozzászoktam. Elég hamar (12-13 éves koromra) megnőttek a melleim (akkoriban C, mostanra D kosár), onnantól kezdve folyamatosan szembesülök a problémával.

Mivel kajakoztam, így nagyon sokat voltam víz közelében, ott történt az első eset: meleg volt, bikiniben eveztünk. Csaltunk egy kört páran, így büntetésből fel kellett állni a hajóban, majd visszaülni, ami nyilván nem egyszerű mutatvány. Nem is jött össze, viszont sikerült olyan szerencsétlenül beborulni a vízbe, hogy kicsúsztak a melleim, persze ezt akkor vettem észre, amikor szálltam ki a vízből. Totál képszakadás, visszadőltem a vízbe és igyekeztem a helyére rakni a dolgokat, de természetesen mindenki látta (edző, lány és fiú csoporttársak), ali pedig lemaradt róla azt értesítette a "közönségem". 13 évesen elég nehezen éltem meg a helyzetet. :D

A vicc, hogy ez nem változik, pedig 10 év eltelt azóta, de ha Balatonon vagyunk, vagy folyón, strandon, kivétel nélkül sikerül alkalmat találni a melleimnek arra, hogy önálló életet éljenek.