Mész az utcán és szembe jön veled egy idegen aki kedvesen rád mosolyog. Mit teszel?

Kedvesen visszamosolygok és megyek tovább. Itt, ahol élek, ez egy teljesen általános, mindennapos jelenség, sőt, az is általános, hogy idegenek leaállnak egymással csak úgy beszélgetni villamoson, boltban sorban állás közben, bárhol, senki sem lepődik meg rajta :)

Általában én is mosolyogni szoktam az emebrekre az utcán, amikor elsétálok mellettük.

MAgyarországon az a "normális", hogy ilyenkor az ember úgy tesz, mintha nem venné észre.

Mindenhol máshol ilyenkor az ember visszamosolyog, mert ez egyfajta alapvetö viselkedés, ez a normális dolog, hoyg az emberek barátságosak egymáshoz.

Akik bőszen "magyaroznak" azok kitették a lábukat valaha az országból hosszabb időre? 4 évig éltem Svájcban, most második éve Németországban és rohadtul nem mosolyog rám senki kedvesen. Esetleg néha, de akkor már meg is szólítanak, rendszerint pénzt is kérnek, vagy randizni hívnak, ilyesmi. Álljatok már le ezzel a "külföldön még a nap is szivárványból van" hozzáállásotokkal, mert téves.

Én elfordulnék, ha valaki magában vigyorog. Azt gondolnám, hogy elmerült a gondolatai közt, eszébe jutott valami vicces, ezért nem törődnék vele.

Visszamosolygok, mindig ezt teszem.

Ha idős néni, bácsi volt, jól esik, hogy vannak ilyen kedves idős emberek és megtiszteltetésnek veszem.

Ha egy nálam fiatalabb nő mosolygott, akkor is visszamosolygok, de előfordul, hogy megállok, eltétovázok, mit tegyek. Általában, amire megszólítanám, már messze jár. Sokszor bicikliző lányok mosolyognak rám, így amire megfordulok, már a másik sarkon vannak.

Ha tömegközlekedési eszközön, vagy megállóban mosolyog rám egy lány, akkor odamegyek beszélgetni.

Sajnos ritkán fordul elő, évente két alkalom és csak az egyikből lesz beszélgetés. Az általános az, hogy hiába mosolygok, nem mosolyog rám vissza senki...

Szívből erősen visszamosolygok. Talán le is szólítom ha olyan.

De visszamosolygás minden helyzetben jár. ))